Mark Strand: A bolygónkról

Beküldte Ady - 2018. október 10.

Innen írok, ahol még sosem jártál,
Ahol a vonat nem áll meg, gépek sem
Szállnak le, innen Nyugatról,

Ahol a házakat súlyos hótorlaszok veszik körbe,
És a szél beleüvölt a Hold üres arcába.
Ahol az emberek egyszerűek, és a divatok,

Ha befutnak is, csak késve, elnyomást
És szomorúságot hozva magukkal.
Itt este hétkor egy percre minden felragyog,

Aztán elsötétül, és a csillagok ravatalozójába átsiklik,
Álmában mindenki angyalszárnyakon lebeg
Megszokások édes illatában,

Hogy hétköznapi teendőit hátrahagyva
Átadja magát az eljövendő élvezeteknek.
A napok, mint fotóalbumból kitépett lapok,

Véget nem érő családi grillezések,
Ahol a mennyei kórus hangját az alkalomhoz igazítja,
És mindenki döbbenten mered a tágasságba.

Szavazatok száma: 0

Elkülönülés

Beküldte Ady - 2018. október 3.

„….Hát tudja meg, hogy ez az ábránd, ahogy ön nevezi, kétségtelenül megvalósul, ezt higgye el, de nem most, mert minden cselekvésnek megvan a maga törvénye. Ez lelki, pszichológiai dolog. Ahhoz, hogy újjáalakítsuk a világot, az kell, hogy az emberek lelkileg maguk térjenek más útra. Amíg nem lesz ki-ki testvére valóban mindenkinek, nem jön el a testvériség. Az emberek soha, semmilyen tudomány és semmilyen előny alapján nem tudnak sérelem nélkül megosztozni tulajdonukon és jogaikon. Minden kevés lesz kinek-kinek, és az emberek örökké zúgolódni fognak, örökké irigykednek és pusztítják egymást. Azt kérdezi, mikor valósul ez meg? Meg fog valósulni, de előbb be kell teljesednie az emberi elkülönölés időszakának. ” – „Miféle elkülönülésnek?” – kérdeztem – „Hát annak, amely most mindenütt uralkodik, kivált a mi századunkban, de még nem teljesedett be egészen, így hát még nem járt le az ideje. Mert most mindenki azon igyekszik, hogy minél jobban elkülönítse saját személyét, és egymagában akarja élvezni az élet teljességét, holott minden ilyen erőfeszítésnek csak teljes öngyilkosság lehet a következménye az élet teljessége helyett, mert saját lénye érvényesülésének teljessége helyett ki-ki a legtökéletesebb magányba süllyed. Mert a mi századunkban minden egyedekre tagolódott, mindenki bebújik a maga barlangjába, mindenki elhúzódik a másiktól, elrejtőzik és elrejti azt, amije van, és azzal végzi, hogy ellöki magát az emberektől, illetve ellöki magától az embereket. Elkülönülve vagyont gyűjt, és azt gondolja: milyen erős vagyok én most, milyen biztonságban élek, és nem tudja az esztelen, hogy minél többet gyűjt, annál jobban belesüpped az öngyilkos tehetetlenségbe. Mert megszokta, hogy csak magában bízzék, és az egésztől egyeddé különülve leszoktatta lelkét arról, hogy higgyen az emberi segítségben, az emberekben és az emberiségben, és csakis attól reszket, hogy elvész a pénze és a rajta vásárolt joga mind. Kész csúfság, mennyire nem érti már manapság az emberi elme sehol a világon, hogy az egyén igazi biztonsága nem az elkülönült egyéni erőfeszítésben, hanem az egész emberi közösségben rejlik.”

Szavazatok száma: 0

A nagy inkvizitor

Beküldte Ady - 2018. szeptember 25.

Részlet Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek c. regényéből

- De hát ezúttal se lehetünk meg előszó - mármint irodalmi előszó nélkül, pfuj! - folytatta nevetve Ivan. - Különben micsoda szerző volnék! Nézd, a cselekmény a XVI. században játszódik, akkor pedig - ezt egyébként bizonyára ismered még a klasszikusokból -, akkor éppen szokás volt költői alkotásokban lehozni a földre az égi hatalmakat. Dantéról nem is beszélek.

Szavazatok száma: 0

Kányádi Sándor: Előhang

Beküldte Ady - 2018. június 20.

vannak vidékek gyönyörű

tájak ahol a keserű

számban édessé ízesül

vannak vidékek legbelül

szavak sarjadnak rétjein

gyopárként sziklás bércein

szavak kapaszkodnak szavak

véremmel rokon a patak

szívemben csörgedez csobog

télen hogy védjem befagyok

páncélom alatt cincogat

jeget-pengető hangokat

tavaszok nyarak őszeim

maradékaim s őseim

vannak vidékek viselem

akár a bőrt a testemen

meggyötörten is gyönyörű

tájak ahol a keserű

számban édessé ízesül

vannak vidékek legbelül

Szavazatok száma: 0

Lev Nyikolajevics Tolsztoj – Családi boldogság

Beküldte Ady - 2018. június 11.

„Olyan sok mindent éltem át, és most megtaláltam ami a boldogsághoz szükséges. Csöndes, visszavonult életet vidéken. Annak lehetőségével, hogy hasznos legyek azoknak akikkel könnyű jót cselekedni, és akik nem szoktak hozzá, hogy jót kapjanak. És olyan munkát végezni, ami talán hasznos lehet. Aztán pihenés, természet, könyvek, muzsika, terefere a szomszéddal. Ilyennek képzelem a boldogságot. És aztán mindennek a tetejébe nem árt egy társ, és talán gyerekek. Mire vágyhat még egy ember?”

Szavazatok száma: 0

József Attila: Karóval jöttél

Beküldte Ady - 2018. április 13.

Karóval jöttél, nem virággal,
feleseltél a másvilággal,
aranyat igértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,

mint fák tövén a bolondgomba
(igy van rád, akinek van, gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz.

Tejfoggal kőbe mért haraptál?
Mért siettél, ha elmaradtál?
Miért nem éjszaka álmodtál?
Végre mi kellett volna, mondd?

Magadat mindig kitakartad,
sebedet mindig elvakartad,
híres vagy, hogyha ezt akartad.
S hány hét a világ? Te bolond.

Szerettél? Magához ki fűzött?
Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?
Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,
se késed nincs, se kenyered.

Be vagy a Hét Toronyba zárva,
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet.

1937. október

Szavazatok száma: 0

Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének

Beküldte Ady - 2018. március 27.

Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek

Vagyok: mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény
Lidérces, messze fény

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének,
S lennék valakié
Lennék valakié

Címkék:

Szavazatok száma: 0

Dylan Thomas: Csak mint ember

Beküldte Ady - 2018. március 13.

Csak mint ember mentünk a fák közé,
félve ejtvén néhány halk szótagot,
nehogy felébresszük a varjakat
s nehogy felérjük
nesztelen harsos szárnyak édenét.

Még mászhatnánk, ha lennénk gyermekek,
álmukban fogva varjakat, nem törve gallyat
s e szelíd emelkedés után
kidugnánk fejünk faágak fölé
csodálni sok hibátlan csillagot.

A kuszaságból emelkedőben,
ha még csodálkozni tudunk,
a káoszból lészen az Üdv.

Mondánk: ott fogan meg a Gyönyörű,
és gyermekként bámulni csillagot:
maga a cél s a vég.

Csak mint ember, mentünk a fák közé.

Címkék:

Szavazatok száma: 0

Oldalak

Subscribe to Front page feed