Egri László: Reggélek

Beküldte Me - 2013. február 15.

Harsog a vekker,
keserves reggel!
Zizeg-zörög, csattog, kattog,
nehéz karom testén pattog.
Borzadalom, riadalom!
Tegnap még nagy vigadalom.
Fáradt testem összerezzen,
még öt perccel megelégszem.
Szemem mered, lábam remeg,
pózomból én nem engedek.
Mi vár rám ma? - örök rejtély,
-"Édes mackóm, lassan keljél!"
Mézzel kenték szemem széjjel,
összeragadt még az éjjel.
Nem is nyílik, mackó-bánat,
rácsukták a tonnás zárat.
Megyek én nagy kedvvel, bátran,
mint Sándorunk a Segesvárban.

Címkék:

Szavazatok száma: 271

Márai Sándor: február

Beküldte Ady - 2013. február 9.

Ezek a hosszú februári éjszakák, mikor a kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát – korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk.

Címkék:

Szavazatok száma: 149

Nagy László: Ki viszi át a szerelmet

Beküldte Ady - 2013. február 4.

Létem ha végleg lemerült,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra?

Címkék:

Szavazatok száma: 142

Ady Endre: Valaki útravált belőlünk

Beküldte Ady - 2013. január 25.

Unatkozók s halálra-untak,
Bolondosan furcsák vagyunk,
Fájdalmasak és búcsuzók
S milyen furcsán nézzük magunkat
S milyen furcsán néznek most minket.
Csalódás-kő ránk nem zuhant
S mégis sujtódottan, szédülten,
Sustorgó ázott-fák a tűzben,
Panasszal égünk, lángtalan.

Mint elárvult pipere-asztal,
Mint falnak forditott tükör,
Olyan a lelkünk, kér, marasztal
Valakit, ki már nincs velünk,
Ki után ájult búval nézünk.
Egy régi, kényes, édes dámát,
Kegyetlen szépet siratunk,
Bennünksarjadtat: asszony-részünk.
Valakit, kiért hiúk voltunk,
Apródok s cifra dalnokok
S kit udvarunkban udvaroltunk.

Címkék:

Szavazatok száma: 294

Márai Sándor: Január

Beküldte Ady - 2013. január 5.

A harangok elhallgattak, az ünneplők a nagy csöndben az ablakhoz álltak, nézték a havas éjszakát, a múló időre gondoltak, a halottakra, az életre.
Mit is akarok, még az élettől? – gondoltam, pezsgőspohárral a kezemben. – Élni végtelenül, mint egy sejt, melynek egyetlen értelme és becsvágya a korlátlan létezés?
Nem akarok már végtelenül élni. Mindent megkóstoltam, ízleltem a halált és az örömet. Most már az élet értelmét akarom. Mi az élet értelme?

Címkék:

Szavazatok száma: 140

Örkény István: Világvége

Beküldte Ady - 2012. december 22.

TUDNIVALÓK, KÖZLEKEDÉSI KORLÁTOZÁSOK A
FEBRUÁR 1-JEI ESEMÉNYEKKEL KAPCSOLATBAN

Mint ismeretes, holnapután, február elsején, egy keddi napon, délután háromnegyed hatkor vége lesz a világnak. Mindjárt utána az utolsó ítélet következik.

A fővárosi tanács illetékes ügyosztálya felkéri a lakosságot, hogy kerülje a pánikot. Másfelől viszont türelmetlenkedni is fölösleges, mert kivétel nélkül mindenki sorra kerül.

Szavazatok száma: 130

Márai Sándor: december

Beküldte Ady - 2012. december 3.

Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött.

Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letöröltük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni.

Címkék:

Szavazatok száma: 168

A kis láng

Beküldte Ady - 2012. december 2.

"A sötét ablaküvegben fellobbant a kis láng, és visszanézett rám, mint az emlékek emlékeztetője, régi karácsonyok messze világossága, és élő szemek, amelyek elhunytak azóta. Akkor békesség lett a szívemben, s imádság - most semmi. Csak nyugtalanság és tétova vágy, amelynek nem volt neve."
Fekete István

Címkék:

Szavazatok száma: 86

József Attila: Születésnapomra

Beküldte Ady - 2012. november 12.

Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

„Ön, amíg szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” -
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!

Címkék:

Szavazatok száma: 118

Oldalak

Feliratkozás Kezdőoldal hírcsatorna csatornájára