Barátság portál

MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Nektek, hallgatóimnak, azonban azt mondom:
Szeressétek ellenségeiteket. Jót tegyetek haragosaitokkal. Luk. 6,27
Ha szeretsz, más szemmel nézel a világra; nagylelkű leszel, megbocsátó, jószívű, pedig korábban esetleg kemény és rideg voltál. Az emberek óhatatlanul is hasonlóan viselkednek veled, s hamarosan abban a szeretetteljes világban élsz, amit te magad teremtettél.
Vagy gondolj azokra az időkre, amikor rossz volt a kedved, ingerlékeny, aljas, gyanakvó voltál és talán még üldözési mániába is szenvedtél. Hamarosan azt vetted észre, hogy mindenki negatívan áll hozzád, s te pedig a gondolataid és érzelmeid által teremtett ellenséges világban élsz.
Hogyan tudnál boldog, szeretetteljes és békés világot teremteni? Úgy, hogy megtanulod azt az egyszerű, gyönyörű, de fájdalmas művészetet, amit látásnak hívunk.
Így kell csinálni: Minden alkalommal, amikor ingerült vagy dühös vagy valakire, akivel találkozol, az nem a másik ember, hanem saját magad. Nem azt kell megkérdezned, hogy "Mi a baja ennek az embernek?", hanem azt, hogy mit mond ez az ingerültség önmagamról?"
Tedd is meg ezt most azonnal. Gondolj valakire, aki általában felingerel téged, s mondd ezt a fájdalmas, de felszabadító mondatot magadnak:

Hogy az egyes ember mit ér a társadalomnak az elsõsorban attól függ, hogy érzései, gondolatai és tettei mennyire irányulnak a többi ember létének elõmozdítására. Az embereknek ilyen irányú beállítottsága szerint szoktuk õket jóknak vagy rosszaknak nevezni. Elsõ pillantásra úgy tûnik, mintha egy ember megítélésében elsõsorban szociális tulajdonságai volnának mérvadók.
Az ilyen felfogás mégis helytelen volna. Könnyen felismerhetõ, hogy mindazok az anyagi, szellemi és erkölcsi javak, amelyeket a társadalomtól kapunk, alkotó individuumok megszámlálhatatlan generációjától származnak. Hiszen az egyén találta fel egykor a tûz használatát, az egyén ismerte fel a növénytermelés módszereit, és az egyén alkotta meg a gõzgépet is. Csakis az individuum képes gondolkozni, és a társadalom részére új értékeket létrehozni, sõt azokat az új erkölcsi szabályokat is õ állapítja meg, amelyek szerint a közösség élete folyik. Alkotó, önállóan gondolkodó és ítélõ egyéniségek nélkül a társadalom fejlõdése éppen úgy elképzelhetetlen, mint az egyéniség fejlõdése a közösség tápláló talaja nélkül.

Amikor félsz, gondold azt, hogy mások is félnek. Sőt, vedd magadra az õ félelmüket is. Még ha a szenvedésed fokozódik is azáltal, hogy a terheidet növelted, meglátod, a félelmed mégis csökkenni fog.