Pilinszky János: Parafrázis
Mindenki táplálékaként
ahogy már írva van, adom,
mint élő eledelt, a világnak magam.
Mert minden élő egyedűl az elevenre éhes,
lehet a legjobb szeretőd, végül is összevérez.
Csak hányódom hát ágyamon és beléreszketek,
hogy kikkel is zabáltatom a szívverésemet!
Miféle vályu ez az ágy, ugyan miféle vályú?
S mi odalök, micsoda vágy, tündöklő tisztaságú!
Szünetlen érkező szivem hogy falja föl a horda! Eleven táplálék vagyok dadogva és dobogva.
Friss hozzászólások