Jelenlegi hely

október 2018

Mark Strand: A bolygónkról

Beküldte Ady - 2018. október 10.

Innen írok, ahol még sosem jártál,
Ahol a vonat nem áll meg, gépek sem
Szállnak le, innen Nyugatról,

Ahol a házakat súlyos hótorlaszok veszik körbe,
És a szél beleüvölt a Hold üres arcába.
Ahol az emberek egyszerűek, és a divatok,

Ha befutnak is, csak késve, elnyomást
És szomorúságot hozva magukkal.
Itt este hétkor egy percre minden felragyog,

Aztán elsötétül, és a csillagok ravatalozójába átsiklik,
Álmában mindenki angyalszárnyakon lebeg
Megszokások édes illatában,

Hogy hétköznapi teendőit hátrahagyva
Átadja magát az eljövendő élvezeteknek.
A napok, mint fotóalbumból kitépett lapok,

Véget nem érő családi grillezések,
Ahol a mennyei kórus hangját az alkalomhoz igazítja,
És mindenki döbbenten mered a tágasságba.

Szavazatok száma: 0

Elkülönülés

Beküldte Ady - 2018. október 3.

„….Hát tudja meg, hogy ez az ábránd, ahogy ön nevezi, kétségtelenül megvalósul, ezt higgye el, de nem most, mert minden cselekvésnek megvan a maga törvénye. Ez lelki, pszichológiai dolog. Ahhoz, hogy újjáalakítsuk a világot, az kell, hogy az emberek lelkileg maguk térjenek más útra. Amíg nem lesz ki-ki testvére valóban mindenkinek, nem jön el a testvériség. Az emberek soha, semmilyen tudomány és semmilyen előny alapján nem tudnak sérelem nélkül megosztozni tulajdonukon és jogaikon. Minden kevés lesz kinek-kinek, és az emberek örökké zúgolódni fognak, örökké irigykednek és pusztítják egymást. Azt kérdezi, mikor valósul ez meg? Meg fog valósulni, de előbb be kell teljesednie az emberi elkülönölés időszakának. ” – „Miféle elkülönülésnek?” – kérdeztem – „Hát annak, amely most mindenütt uralkodik, kivált a mi századunkban, de még nem teljesedett be egészen, így hát még nem járt le az ideje. Mert most mindenki azon igyekszik, hogy minél jobban elkülönítse saját személyét, és egymagában akarja élvezni az élet teljességét, holott minden ilyen erőfeszítésnek csak teljes öngyilkosság lehet a következménye az élet teljessége helyett, mert saját lénye érvényesülésének teljessége helyett ki-ki a legtökéletesebb magányba süllyed. Mert a mi századunkban minden egyedekre tagolódott, mindenki bebújik a maga barlangjába, mindenki elhúzódik a másiktól, elrejtőzik és elrejti azt, amije van, és azzal végzi, hogy ellöki magát az emberektől, illetve ellöki magától az embereket. Elkülönülve vagyont gyűjt, és azt gondolja: milyen erős vagyok én most, milyen biztonságban élek, és nem tudja az esztelen, hogy minél többet gyűjt, annál jobban belesüpped az öngyilkos tehetetlenségbe. Mert megszokta, hogy csak magában bízzék, és az egésztől egyeddé különülve leszoktatta lelkét arról, hogy higgyen az emberi segítségben, az emberekben és az emberiségben, és csakis attól reszket, hogy elvész a pénze és a rajta vásárolt joga mind. Kész csúfság, mennyire nem érti már manapság az emberi elme sehol a világon, hogy az egyén igazi biztonsága nem az elkülönült egyéni erőfeszítésben, hanem az egész emberi közösségben rejlik.”

Szavazatok száma: 0