Jelenlegi hely

Áprily Lajos: Szilencium

Beküldte Ady - 2012. május 12.

Mentem haza éjféli óra táján,
öregdiákok báli éjszakáján,
eremben édes áramlásu bor.
Aludt a téli templom-utca mélyen
s aludt a holdfényes templom-fedélen
a varjú-sor.

Én egyszer erre jártam iskolába –
Gondolkoztam sok messze-hullt fiún.
Némán emelkedett az éjszakába
az ó-kollégium.
Éjfélutáni, mély szilencium.

És Téged akkor árnyékból, sugárból
elém kápráztatott a fél-sötét:
szoborszabású, szép atléta-melled,
fekete arcod dús szemöldökét,
ahogy szemem sokszor rajtad feledtem,
hegyi falucska föld-edzett fián.
Kemény kezedből hogy repült a labda
métás csatákon künn a kúrián!
A hó ment és az erdőkig kimentünk
hangos fiúkkal várni márciust.
A hó jött s dísztelen diákszobában
Aranyt olvastunk és Horatiust.
És most egy hang suhant fülembe: hangom,
ahogy zúgták a boltíves falak,
mikor diáklejtésű régi szóval
kerestelek, ha nem találtalak:
Domine Joó József…!

S talán a hold, talán a bor varázsa
a furcsa vágyat sugarazta rám:
a hold alatt, a nagy szilenciumban,
Domine – hogyha elkiáltanám –
S mozdult a hangom –
Hallgatott az utca,
hallgattak vérestitkú harcterek.

Öregdiákok báli éjszakáján,
domine Joó József, kerestelek.

Szavazatok száma: 192