Jelenlegi hely

Márai Sándor: az újbor elé

Beküldte Ady - 2011. március 27.

Egy éjszakai esőről ír Zola, a Földben, egy esőről, ami rettenetesen forró és száraz nyáréjszaka után boldog és termékenyítő dühvel szakad rá a francia szőlőkre s gőzölni és érni és illatozni kezd hűvös érintése nyomán a földben erjedő mámor ez a néhány oldal Zola egész művében az a pillanat, mikor a prózaíró költő volt, s e néhány sor nehéz illata száll föl a domb oldalán, ahonnan ellátni Tokaj és Patak felé. (Ismerik ezt a becézést, amikor a vidéki ember familiárisan Pataknak szólítja a maga városát s elhagyja mellőle a vezetéknevet, a Sárost?…)Vastagon, zölden áll a domboldalba a szőlő. Kapott esőt, megérett, az éjszaka egy kis dér csípte meg, most megrepedt. Még két, még egy hét így, száraz, kevéssé hűvös idő s a Hegyaljának olyan termése lesz, amilyen nem volt tíz esztendeje.Akivel beszélek, valami áhítatos, elfogódott reménykedés és rettegés a szemekben. Már így is lesz, már nem romolhat egészen el, az a szörnyű pusztulás, ami tavaly s harmadéve szántott végig a hegyaljai szőlőn, mikor üresen maradtak a pincék, egy hold drága, arannyal és verejtékkel öntözött hegyaljai föld nem izzadt ki négy öt hektót se, ez a veszedelem már elmúlt. Ami most ígérkezik, az a nagy esztendő, a lutri, mikor a szőlő esztendők kínlódását kamatos kamattal fizeti vissza. Ez az esztendő a főnyeremény. Esztendőkre vissza s esztendőkre előre, ez az esztendő fedez majd mindent. Csak most, csak két, csak egy hét száraz idő még, hogy ne rohadjon…A kincs nehezen fekszik a hegyek oldalán. Megérett, tele van illattal, nehéz borfajták előízével. A hűvös, napos délutánban melegen illatos az egész táj, az érett szőlőben erjedő újbor előíze ez, a világnak s a magyar glóbusznak ez a csodálatos kincseskamrája színültig megrakottan várja a szüretet. Mert ilyen a bor, ez a bor, hát hol van még ez a csodálatos bor, micsoda titkos ereje a földnek és napnak, micsoda összejátszása a természet s az emberi munka feltételeinek, hogy ezen a kis, pár kilométeres pontján a nagy földnek terem csak meg ez az ünnepélyes, ez a méltóságos, ez a sehol nem termő hegyaljai bor?

Megyek a csősz után a szagos szőlőben, kerek hasa van már a sok potyaszőlőtől ennek a csőszfiúnak, maszatos a szája, igazítja a nyúlfogó hurkot, megyek utána a szagos szőlőben, s eszembe jutnak borfajták, amiket ittam, őszinte szívvel mondhatom, végigittam a fél világot, ittam cankót, ami az olajfák hegyén termett és fanyar skót és fekete dalmát és nehézkes rajnai s szentimentális görög és buja olasz borokat s hosszú éjszakákat tanácskoztam a magyar homok borával, de ezt a kiérett, ezt a méltóságteljes, önnön illatával és súlyával utolsó cseppig eltelt hegyaljai bort, ezt nem ismerik sehol másfelé a világon.

Úgy áll az üres pincében ez a bor, mint az arany. A sziklába vágott, kriptaszerű pincékben, egy egy mellékágban áll és érik húsz, harminc esztendeje, itt ötven liter, ott száz liter aszú. Nincs neve, nincs ára, nem kerül forgalomba. Érik a sziklaüregben, mint az arany. A lopóban nehezen kúszik fel, sűrű, mint a méz. Nem innivaló ez. A gyertyafényben sötéten üt át a poháron. Ez talán a legnemesebb bor a világon.Gyertya mellett ülünk, a föld alatt, ünnepélyesen esik el az ember torkán ez a bor (miért veszedelmesebb a bor pincében, mint napvilágon?) jobbra és balra a föld alatt kincseskamrák, odvaikban nehéz, folyékony arannyal. Itt a közelben Ferenc József pincéje, most kincstári. Van valami magyar királynak való ebben a borban. Ferenc József értett hozzá, neki pincéztek itt száz holdon aszút és szamorodnit, udvari ebédeken is a legnehezebb idevaló bort itta s nagyon jól bírta ezt a bort, amit neki kapáltak, neki gálicoztak, neki szedtek, neki tapostak, neki pincéztek.Na, az idén talán mégis eljönnek a lengyelek.

Most egy pár évig nem nagyon jöttek. Nem is volt miért, meg panaszkodtak, hogy megnehezítik az idejövetelt, az itt tartózkodást, a hatóságok nem voltak előzékenyek. Aztán a lengyel piac lezárult. Ma is nehéz piacot találni ennek a hegyaljai bornak. 70, 75 fillérért adnák az idei termést már sokan, hordóval együtt. S ez az idei bor úgy ígérkezik, olyan magasnak, erősnek, nemesnek, mint évek óta nem.Csak ezt a hetet még, ha ezt szárazon kivárják, ezt az egy hetet. Nézik az eget, hideglelősen. A hideg égen áll a telehold, ez a szép, finom októberi idő a szőlőnek, egy kis dér meg is csípheti, csak eső ne legyen, azt nézik.A csősz megy a holdfényben fel a hegyre, puska a vállán, a kuvaszok vonítanak. Nézem a teliholdtól megsütött dombot, mennyi mámor alszik még benne, mennyi narkotikum, spleenek és tragédiák és komplexumok, freudi keservek narkotikuma tényleg, ezen a szép földön miért iszik az ember? Valami oka lesz, különben nem adná a föld ilyen teljes erejével és illatával ezt a tragikus gyógyszert. Valami oka lesz, hogy ezt a két hétdecis szamorodnit ilyen nagyon gondosan viszem a pincéből haza a hónom alatt, ebben a szőlőszagos, szép, dús, megérett őszi magyar éjszakában.

Szavazatok száma: 154