Jelenlegi hely

Prága

Beküldte Ady - 2008. december 11.

A hétvégén Prágában voltunk esküvőn. BArátom esküvője, az általános iskolás jó barátomé, aki már 2 éve él kint.Óvodától ismerjük egymást és a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Ez jó. A lány cseh és kedves. Sosem voltam még Prágában. Ráadásul a saját nagykorú ford fiestámmal mentem. Kint hideg, de a kocsiban kellemes meleg idő volt. Így suhantunk Csehország felé. Brno-ban megállva ebédelni az étterem két épphogy nagykorú szőke pincérlány ikrei eléggé lengén és kihívóan voltak öltözve. Látványak szép volt,de mivel ennél maradtunk csupán, így talán ezt ki lehetett volna hagyni. :-) A szállásunk egy kellemes hotelben volt Prága külvárosában negyedmagunkkal. Drága barátommal, közös osztálytársunkkal, Balázzsal mentem. A szobában volt még 2 másik srác, így voltunk négyen a szobában ennek minden előnyével és hátrányával.
Odafele nagyon tetszett hogy Prága belvárosában négysávos az út és elég jól lehetett közlekedni. Megérkezés után lecuccozás, beszélgetés, aztán be a belvárosba sörestre. Sok sörözőben voltunk és kísérőnek az ott először látott becherovka lemond italt ittuk, ami olyasmi mint a limoncello. Olyan citromos kicsengésű kellemes édeskés ital 40% alkohollal.
Hideg volt, nagyon hideg, de a Vencel tér tele volt. Karácsonyi vásár, sok ember, nappali fényesség, zene, forralt bor és fahéj illat. Ördögnek és angyalkáknak öltözött fiatalok jöttek szembe. December 5-e volt.
Prága kicsit kisebb, mint Budapest. Úgy kell elképzelni, hogy Budapesthez viszonyítva az V. kerületben van minden látnivaló összezsúfolva annyi emberrel, hogy lépni alig lehet. A Károly híd olyasmi mint a lánchíd csak kétszer olyan széles és a jellege is más. A híd végénél a budai oldalon kezdődik a vár. Itt már nincsenek annyian. A vár körül azonban nincs semmi: erdő van.
Sörözőből sörözőbe mentünk. Éjjel hazafele menet a Vencel tér tele volt négerekkel akik bő farmerban, rikítóan fehér sportcipőben, nagy bundás kapucnijú kabátban a "cabaret" szót ismételgetve éjszakai bárokba invitáltak. Egy nem tegnap barnult lány pedig ennél is továbbment: egyenesen a lényegre tért ajánlatában. Kettőre értünk haza, alvás majd kezdődöt ta szombat.
A reggeli kellemes volt, bár kicsit késtünk, így az volt ami maradt még. Utána öltöny és be a városba az esküvő színhelyére. Ott leparkoltunk a Klementinumnak nevezett gyönyörű erődnek kinéző épületegyüttesben. Persze ingyen, mert az esküvőre jöttünk. A belvárosban nagyon drága a parkolás. Még pár sör kezdés előtt majd bementünk a tükör kápolnába, ahol az esküvőt tartották. Azért tükör, mert a plafonon a freskók közt tükrök vannak, így a felfelé néző könnyen megláthatja magát. Az esküvő szép volt, összegyűlt a nagy család, a szülők arcára büszke és boldog mosoly ült.
Esküvő után még bementünk kicsit a városban körülnézni nappal is. Bevásároltunk ajándékokat, hűtőmágnest főleg; én még vettem egy kávésbögrét - ebből iszom a kávét reggelente.
A hotelben volt az esküvő. Sokan összegyűltünk, az U alakú asztalnál a család és a szűkebb rokonság, körülöttük a kis asztaloknál pedig a többiek. Mi Balázzsal egyik ilyennél ültünk egy kínai, egy orosz, egy bulgár lánnyal, egy lengyel fiúval és a cseh fotóssal. Az este nyögvenyelősen indult, beszédek, ismerkedés, de aztán belejöttünk és nagyon jól sikerült. A beszédeknél érdekes volt az a fajta apai köszöntés, hogy a vőlegény apja elkezdte olvasni a szöveget magyarul, aminek fordítását a menyasszony apja fordította csehül. A köszöntés arról szólt, hogy repül az idő, tegnap még szinte óvodások voltak tele álmokkal, ma meg már összekötik az életüket és várják a megszületendő gyereküket, akivel igazán családdá válnak. A szerelem elmúlik és megmarad a szeretet, ami segíthet nekik a mindennapok gondjai közt, mert nem egy kikövezett, hanem egy rögös út áll előttük tele buktatókkal és talán elbizonytalanodással. Ebben segít nekik a szeretet.
Kicsit úgy éreztem ez az apának volt egyfajta számadása az életről, életének tükrét vetítette ki akkor. Mindenesetre szép volt.
Asztalunknál a kínai lány közlékeny, az orosz kicsit visszafogott, a bulgár lány pedig kedves-szótlan-megengedő volt. Mindhármat megtáncoltattuk. Egy szalonzenekar játszotta a zenét. Különösen autentikus volt, amikor Karel Gott-ot játszottak eredeti nyelven. Arra indult be a buli. Aztán csárdást is játszottak, amire muszáj volt bemennünk - persze már nem voltunk szomjasak. Nagy show volt, körbeálltak és tapsoltak. Aztán mi is a közönséget...és így eltapsolgattunk, mint a színházban: gyors és lassabb ütemekben. :-) Három fogásos vacsora volt tortával. Az ital ingyen volt, a falesért fizetni kellett, kivéve a magyar pálinkáért. Aztán nyitottak egy termet ahol svédasztalos megoldásban lehetett még enni. Sokat táncoltunk, ittunk, ettünk...amit egy esküvőn szokás.

Másnap reggeli, pakolás, búcsúzkodás, hazautazás. Az autó nagyon jól, 5.4litert fogyasztott 100-on. A hűtőmágneseket kitettem, a bögréből kávét iszom.

Ami igazán megmaradt az az, hogy ennyi év után is megmaradnak kapcsolatok. Megyünk át az életen és részesei vagyunk egymásénak. Két általános iskolai barát: egyik nősül, másik elkísért. A régi gyerekkori őszinte, érdekmentes barátságok, kapcsolatok. Ezeknek nagy jelentősségük van nálam.
A másik, hogy az utóbbi időben ez volt az igazi kikapcsolódás. El tudtam menni, mert szakítottam rá időt, és mert megtehettem.
Ezt az egészet azért írtam le, hogy megmaradjon és olykor visszaolvasva eszembe jusson a 2008-as év december elejének legszebb pár napja. Az Isten áldjon benneteket!

Szavazatok száma: 296

Hozzászólások

Na és mit mondtál a csokilánynak? Hogy a fehér csokit szereted??:) Én is voltam Prágában, mert középsuliban annyit tanultam, hogy a tanárok magukkal akartak vinni a kirándulásukra. Megnéztünk csomó mindent és emlékszem legjobban valami szobros híd tetszett. Kellemes napok voltak. Gratulálok az ifjú párnak, és sok gyereket kívánok!:)

Oldalak