Fejes Ádám: Csak világítva szabad járni

Mt. 5:14 "Ti vagytok a
világ világossága."

Nekem vígasztalódni kell
és nem szabad megállanom a Könnynél;
mindég, mindég a Napra állnom
minden fényeknek ki kell tárnom
megüresített lelkemet.
Nekem vígasztalódni kell,
mert nekem vígasztalni kell!
Siratók közt biztosan állni,
nekem, ha gond közt élek is,
minden gondokon túl kell látni:
csak világítva szabad járni!

Mindég, mindenütt tiszta lámpa,
emberszívekben tiszta tűz,
gyermekarcon símogatás,
mely minden árnyat messzi űz,
lélek-ugaron magvető,
ki szent magot hoz, jó termést ígér,
halott réteken friss virág:
Uram, könyörgök ilyen szívér'!
Virágok csókját összegyűjtöm
és minden mézek édességét,
minden hangszerek tiszta hangját
minden sugarak fényességét!
Ha bánatom lesz, kisszobámban,
titkosan, hittel úgy csatázom,
hogy harc után is, könny után is,
megmaradjon a mosolygásom!
Mert nem szabad félelmet látni
az arcomon, csak nagy bizalmat,
hogy aki lámpásul leküldött
adott erőt és szent hatalmat,
minden árnyék és könny fölött.

Egy kévébe most ki karolja
magyar falvak széthulló népét?
Ölelés leszek viharban, ködben
el nem engedem azt a kévét!
Nekem vígasztalódni kell
és nem szabad megállanom a könnynél,
mert nekem vígasztalni kell
jajnál, betegnél, temetésnél,
bimbótörésnél, rossz termésnél
hajnalt tagadó éjszakákon
romokká romlott ki tanyákon
nekem majd vígasztalni kell
és hogyha gond közt élek is
minden gondokon túl kell látni,
lámpásul küldött el az Úr,
csak világítva szabad járni!