Az érzékenységről

Beküldte Ady - 2019. december 9.

Az íróknak érzékenyeknek kell lenniük, hogy az összefüggéseket ábrázolni tudják, és ezt az érzékenységet olvasókban feltámaszthassák. Érzékenység nélkül nincs lelkiismeret, nem vesszük észre, hogy a sorsunk közös, és érzékenység nélkül nincs megértés és empátia sem. Az irodalom ezt az érzékenységet erősíti az emberekben, és katasztrófához vezet, ha ez a képesség eltűnik a világból.

Szavazatok száma: 0

Kántor Péter: Megtanulni élni

Beküldte Ady - 2019. október 30.

Most, hogy megszűnt a két világrendszer csatája,
ledőltek a falak,
kinyíltak a kapuk,
s tapsolhatunk,
hurrá, nem sikerült egy jobb világot építenünk,
nekünk legalábbis nem,
nem igaz, hogy lehet másképp is,
velünk legalábbis aligha,
most, hogy felszabadultunk ez alól az egész alól,
a keresztünk alól,
a diktatúránk alól,
a fél életünk alól,
két kutya rohan egymás felé a mezőn,
farkuk győzelmi zászló,
orrlikaikban eksztázis és rémület vegyüléke,
vajon mit találnak majd egymás hátuljában?
akármit,
most már nem halogathatom tovább,
most már igazán meg kell tanulnom élni,
hát nem?
Végül is tudok evezni, úszni, fára mászni,
megtanultam autót vezetni,
tudom használni a lemezjátszót, a telefonkártyát,
elboldogulok a mosógéppel,
egyszer szorult helyzetben egy kódrendszerű
csomagmegőrzőben hagytam a csomagomat,
és ebből se származott semmi bonyodalom,
ha felvisznek egy akármilyen magas hegyre,
lesíelek onnan egész jól,
nem mint a Zurbriggen, de egész jól,
szívós vagyok, ha szorgalmas nem is,
egyetlen hatalmas elszánással
meg tudom tisztítani mindkét szobában az ablakokat,
valamikor le tudtam vezetni a gömb térfogatát is,
épp élni ne tudnék megtanulni?
A kis dolgokkal fogom kezdeni,
fokozatosan haladok
a kis dolgoktól a nagy dolgok felé,
annyit iszom, amennyi jólesik, nem többet,
nem izgulok, nem idegeskedem,
nem vigyorgok fölöslegesen,
nem esem depresszióba,
nem, mert nem javít a közérzetemen,
és megtalálom a helyes arányt
aktivitás és passzivitás között,
de előbb a kis dolgokkal fogom kezdeni,
ha rám mosolyog egy nő,
nem kötöm vele össze rögtön az életemet,
ha szeretem, összekötöm,
mi történhet?
de ha szoros, meglazítom,
ha laza, megszorítom,
de ha nem érzem jól magam, nem esem kétségbe,
tudatosan törekedni fogok néhány dologra,
hogy jól érezzem magam,
ne túl jól, de elég jól,
reggel kelek, este fekszem,
de nem túl korán,
olyasformán, mint most, csak tudatosabban,
éjfél előtt sose alszom el,
ezen nem fogok változtatni,
kerülni fogom a fölösleges szabályokat,
nem szabom meg, hogy egy nap hány cigaretta,
mindazonáltal nem fogom szándékosan gyilkolni magam,
szokásaim lesznek – vannak,
de ügyelni fogok rá, hogy ne legyek a rabjuk,
lehet, hogy veszek egy kutyát, de lehet, hogy nem,
videót biztos nem,
az embereket szeretni fogom, de csak módjával,
de hogy fogom szeretni őket?
hogy kell szeretni őket?
előbb a kis dolgokkal fogom kezdeni,
és ha észreveszem, hogy fütyörészek, hát istenem!
ha nem, hát nem!
készséges leszek, de ha kell, undok,
az nem lehet, hogy ne tudjak elég undok lenni!
persze mindent a kellő helyen,
erre nagyon oda kell figyelnem,
oda fogok figyelni,
hogy ne legyek se túl szórakozott, se túl pedáns,
se túl őrült, se túl normális,
se arany középutas ne, az se!
a kis dolgokkal fogom kezdeni,
nem leszek maximalista,
megőrzöm a hidegvéremet, a humorérzékemet,
de csak egy bizonyos határig,
az embernek legyenek határai!
lesznek – vannak,
Kelet-Európában nyugat-európai,
Nyugat-Európában kelet-európai,
ettől nem esem kétségbe,
nem bújok ki a bőrömből,
nem robbantom fel a világot,
én nem, sajnálom,
tudom, hogy ez opportunizmus,
de csak fokozatosan haladok,
előbb megtanulok élni,
és ha már megtanultam,
akkor is kerülni fogom a nagy szavakat,
lehet, hogy fellőnek a világűrbe,
ha nem muszáj, inkább ne,
de ha muszáj, ha fellőnek,
és nem öntözhetem tovább a Yukka pálmámat,
akkor is azt fogom majd mondani a kedvesemnek,
hogy öntözze tovább a Yukka pálmámat,
ha már mindenképpen fellőnek,
ha már megtanultam élni.

Szavazatok száma: 0

József Attila: Az Isten itt állt a hátam mögött

Beküldte Ady - 2019. október 12.

Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
……………………………………………
……………………………………………
 
Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábra állni, bennem.
 
Úgy segített, hogy nem segíthetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra.
 
Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.

Szavazatok száma: 0

Wisława Szymborska: Jegyzet

Beküldte Ady - 2019. augusztus 24.

Az élet: az egyedüli megoldás
a lombba boruláshoz,
a homok leheletének felszippantásához,
a magasba röppenéshez;

hogy kutya is legyen,
s hogy simogassuk a finom meleg bundáját;

hogy megkülönböztessük a fájdalmat
mindattól, mi nem belőle ered;

hogy belehelyezkedjünk a történésekbe,
elvegyüljünk a látvány forgatagában,
kiválasszuk a lehető legkisebb tévedést.

Vissza nem térő lehetőség,
hogy egy pillanatra felidézzük,
miről is szólt a beszélgetés
ki-kihunyó lámpafénynél;

hogy egyszer, legalább egyszer
megérintsünk egy követ,
bőrig ázzunk a ki-tudja-hányadik esőn;

elveszejtsünk egy kulcsot a fűben,
és szikraként lövelljük tekintetünk a szélben;

és mindvégig semmit se tudjunk
valami roppant lényegesről.

Szavazatok száma: 0

Márai Sándor: Válás Budán (részletek)

Beküldte Ady - 2019. március 10.

Ezek a szavak: "helyünkön maradni" és "teljesíteni kötelességünket", számára telítve voltak valamilyen nagyon egyszerű, egyáltalán nem fellengzős, kézzelfogható tartalommal... Mi volt ez a "kötelesség" a gyakorlatban, a mindennapok pátoszmentes gyakorlatában? Ragaszkodni ahhoz, ami van, ahhoz az áhítatos hagyományhoz, az életformák szerény egyszerűségéhez, az együttélés feltételeinek szabatosságához, ragaszkodni mindenhez, ami látható és bebizonyított, ami valóság, ami érzés, akarat és emlék közössége, s elutasítani mindent, ami kétely, ami bontás, ami szétbomlás és ösztönös becsvágy, egyéni felelőtlenség. Az ő számára ezek a szavak: "alázat" és "lemondás" még ősi, erős értelmükben éltek, erősebben és közvetlenebbül, mint a vallása parancsai.

Címkék:

Szavazatok száma: 0

Charles Bukowski: nekünk kell

Beküldte Ady - 2019. január 5.

nekünk kell
a saját fényünkkel
a sötétséget 
megvilágítani.

senki nem teszi
ezt meg
helyettünk.

miközben fiatal fiúk
siklanak le
síléccel
a dombokon

miközben a szakács
megkapja utolsó
fizetését

miközben egy kutya kerget
egy másik kutyát

miközben a sakkmester
nem csak a partit
veszíti el

nekünk kell
a saját fényünkkel
a sötétséget
megvilágítani.

senki nem teszi
ezt meg
helyettünk,

miközben a magányosok
telefonálgatnak
bárkinek
bárhová

miközben a nagy szörny
rémálmában
reszket

miközben az utolsó évszak
fókuszba kerül

senki nem teszi
ezt meg
helyettünk.

Fordította Pritz Péter

Szavazatok száma: 0

Mark Strand: A bolygónkról

Beküldte Ady - 2018. október 10.

Innen írok, ahol még sosem jártál,
Ahol a vonat nem áll meg, gépek sem
Szállnak le, innen Nyugatról,

Ahol a házakat súlyos hótorlaszok veszik körbe,
És a szél beleüvölt a Hold üres arcába.
Ahol az emberek egyszerűek, és a divatok,

Ha befutnak is, csak késve, elnyomást
És szomorúságot hozva magukkal.
Itt este hétkor egy percre minden felragyog,

Aztán elsötétül, és a csillagok ravatalozójába átsiklik,
Álmában mindenki angyalszárnyakon lebeg
Megszokások édes illatában,

Hogy hétköznapi teendőit hátrahagyva
Átadja magát az eljövendő élvezeteknek.
A napok, mint fotóalbumból kitépett lapok,

Véget nem érő családi grillezések,
Ahol a mennyei kórus hangját az alkalomhoz igazítja,
És mindenki döbbenten mered a tágasságba.

Szavazatok száma: 0

Elkülönülés

Beküldte Ady - 2018. október 3.

„….Hát tudja meg, hogy ez az ábránd, ahogy ön nevezi, kétségtelenül megvalósul, ezt higgye el, de nem most, mert minden cselekvésnek megvan a maga törvénye. Ez lelki, pszichológiai dolog. Ahhoz, hogy újjáalakítsuk a világot, az kell, hogy az emberek lelkileg maguk térjenek más útra. Amíg nem lesz ki-ki testvére valóban mindenkinek, nem jön el a testvériség. Az emberek soha, semmilyen tudomány és semmilyen előny alapján nem tudnak sérelem nélkül megosztozni tulajdonukon és jogaikon. Minden kevés lesz kinek-kinek, és az emberek örökké zúgolódni fognak, örökké irigykednek és pusztítják egymást. Azt kérdezi, mikor valósul ez meg? Meg fog valósulni, de előbb be kell teljesednie az emberi elkülönölés időszakának. ” – „Miféle elkülönülésnek?” – kérdeztem – „Hát annak, amely most mindenütt uralkodik, kivált a mi századunkban, de még nem teljesedett be egészen, így hát még nem járt le az ideje. Mert most mindenki azon igyekszik, hogy minél jobban elkülönítse saját személyét, és egymagában akarja élvezni az élet teljességét, holott minden ilyen erőfeszítésnek csak teljes öngyilkosság lehet a következménye az élet teljessége helyett, mert saját lénye érvényesülésének teljessége helyett ki-ki a legtökéletesebb magányba süllyed. Mert a mi századunkban minden egyedekre tagolódott, mindenki bebújik a maga barlangjába, mindenki elhúzódik a másiktól, elrejtőzik és elrejti azt, amije van, és azzal végzi, hogy ellöki magát az emberektől, illetve ellöki magától az embereket. Elkülönülve vagyont gyűjt, és azt gondolja: milyen erős vagyok én most, milyen biztonságban élek, és nem tudja az esztelen, hogy minél többet gyűjt, annál jobban belesüpped az öngyilkos tehetetlenségbe. Mert megszokta, hogy csak magában bízzék, és az egésztől egyeddé különülve leszoktatta lelkét arról, hogy higgyen az emberi segítségben, az emberekben és az emberiségben, és csakis attól reszket, hogy elvész a pénze és a rajta vásárolt joga mind. Kész csúfság, mennyire nem érti már manapság az emberi elme sehol a világon, hogy az egyén igazi biztonsága nem az elkülönült egyéni erőfeszítésben, hanem az egész emberi közösségben rejlik.”

Szavazatok száma: 0

A nagy inkvizitor

Beküldte Ady - 2018. szeptember 25.

Részlet Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek c. regényéből

- De hát ezúttal se lehetünk meg előszó - mármint irodalmi előszó nélkül, pfuj! - folytatta nevetve Ivan. - Különben micsoda szerző volnék! Nézd, a cselekmény a XVI. században játszódik, akkor pedig - ezt egyébként bizonyára ismered még a klasszikusokból -, akkor éppen szokás volt költői alkotásokban lehozni a földre az égi hatalmakat. Dantéról nem is beszélek.

Szavazatok száma: 0

Oldalak

Feliratkozás Kezdőoldal hírcsatorna csatornájára