"A sötét ablaküvegben fellobbant a kis láng, és visszanézett rám, mint az emlékek emlékeztetője, régi karácsonyok messze világossága, és élő szemek, amelyek elhunytak azóta. Akkor békesség lett a szívemben, s imádság - most semmi. Csak nyugtalanság és tétova vágy, amelynek nem volt neve."
Fekete István
Címkék:
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Friss hozzászólások