Május

Mély akácillat, amely keveredik a közelgő langyos esőszaggal. Este hat óra, közeledik az eső, az ég mélykék. Langyos és édeskésen fűszeres illatú szellő fúj. Május van, a legszebb hónap. Régen írtam. A tél meglepően pörgős volt, belefeldkeztem a munkába, a mellékesbe, a vállalkozásba, amit nem másnak, hanem magamnak, magamért csinálok. Izgalmas dolog, jó érzés. A tél a saját magamnak végzett munkával és az olvasással telt. Rászoktam. Mindkettőre. :-) Pótcselekvés, hiánypótlás? Talán. De most már részét képezi napi tevékenységeimnek mindkettő. Elkezdtem argentín tangóra járni. Nehéz tánc, de érdemes tanulni, mert több ez, mint tánc: az élet leképezése és a tánc az életre, az emberi kapcsolatokra, férfi és nő viszonyára tanít. Tavasszal a szunnyadó szív kivirágzik. Elég neki egy pillanat, egy pillantás, egy érintés, egy régen várt érzés. Reggel munkába menet ettől az érzéstől átitatva egy vidám számot hallgatva az ipodon és beleszagolsz a levegőbe: a szondi utcai friss akácillat és reggeli napsütés a kellmes májusi langyossággal. Jó élni. Figyelni kell és válaszolni az élet rezdüléseire, felvállalni, amit fel lehet és merni, bátornak lenni, égni, és ha kell utána elégni. Méltóképpen nem lehet másképp, mint így. Ezt gondolom, ezt érzem. Ezt jelenti nekem az esőszagú-akácillatú május. Most, 2008. május 19-én, hétfőn délután 4 órához közelítve a csendes munkahelyi szobából. Áldás, békesség!