Jelenlegi hely

Márai Sándor: Üveg

Beküldte Ady - 2012. november 6.

Szeptember végi nap, s minden olyan meghatóan világos és gyöngéd, mintha a világot, ezt a törékeny alkotást, üveg mögé rejtették volna.
Most, a szeptemberi üvegszekrényben, látni, hogy a világ csakugyan remekmű. A fák csapzott, kócos lombjaikkal, e macskajajos szalmaözvegyek. A kertek, azzal a fanyalgó dísszel, mint a ravatalok, a jegenyék a fagyönggyel, mint a koporsót vonszoló tollas lovak. A rétek, a szeptemberi napsütés ünnepélyes, hideg reflektorfényében. Csend van. Mindjárt fellép a hős, talpig vértben, s kaszabolni kezdi a dáliákat.
Most minden messzi van, s valószerűtlen. A levegő, ha megérinted, hideg hangot ad, mintha üveget kocogtatnál.
Udvariasan állok a kirakat előtt, nézem a kiállított tárgyakat, s nem vágyom semmire.

Címkék:

Szavazatok száma: 161