Jelenlegi hely

Nagyvilági nő

Beküldte Ady - 2006. november 19.

Ő,
egy nagyvilági nő,
de szomorú,
mert ő is csak ember, sanyarú sorú
elhagyott.
Nagyot
ütött az élet szegényen
s amint nézem,
szánom.
Szó is alig jön ki a számon.
Látom,
hogy arcán
ott a bánat.
Ma is sírt,
s gyászát hinti
minden illat, amerre megy.
Utána nyúlnék, de
nem értené, mert nagyvilági nő,
másképp szocializálódott ő.
Vidám lett és pozitív, no meg hangos.
S én a melankolikus,
élettől megfáradt
tengernyi szenvedést látva
mit mondhatnék neki?
Óh nem! Jobb őneki
ha nem tudja meg,
hogy az igazi fájdalom nem az,
ha elhagyják, hanem az,
hogy mindig egyedül volt és lesz,
mint ahogy mindenki.
Mert úgy igaz, hogy mindenki
elhagyva
nyög és sóhajt terhektől megrakva,
s úgy hiszi van hű társa, ki vele van,
pedig nincs.

Ám ő,
a nagyvilági nő
majd kiheveri ezt is,
s lesz másik álomvilága,
egy férfiölelés drága virága.
S akkor újra pozitív lesz és hangos,
sőt, dübörgő zajban rangos.

De én mégis, most szeretem őt.
Amikor ilyen elhagyott,
ilyen szegény,
ilyen árva.
Így tetszik,
kisírt szemekkel,
szomorún.
Mert most olyan igaz,
olyan bizonytalan,
olyan esendő.
S ha csak rövid időre is,
de most igazán Ember.

Címkék:

Szavazatok száma: 103