Jelenlegi hely

Párkapcsolat, szexualitás és az egyház

Beküldte Ady - 2006. október 25.

Birs írta: Nemrég Németh László püspök atya járt nálunk az egyetemen, és a fenti címmel tartott előadást. Ennek rövid kivonatát felteszem ide a portálra, az egyik nővér jegyzetelése nyomán készült.
A szeretet mindig egyesülésre tör, önmagam odaadására. A házasságra készülve igyekszem önmagammá lenni, hogy ajándék lehessek a másik számára. Ahogyan önmagamra testi, lelki, szellemi szinten vigyázok, ahogy magammal törődök, azzal már a meglévő vagy leendő kedvesemet szeretem. Itt kezdődik a felelősség. Mindegy milyen hivatásra készülünk, az emberi lét lényege, hogy odaajándékozzam önmagam. A szeretet másik oldala az elfogadás. Miért szeretem? Mert szőke? És ha megőszül? Mert kellemes a hangja? Mert bársonyos a bőre?
 

A szeretet áthatol a felszíni tulajdonságokon, lehatol a személyiség mélyére, és azt mondja a másiknak: jó hogy te te vagy. Tulajdonságok szintjén még nem szeretünk, csak kedvelünk, pl. egy tanárt vagy egy fagyit. A szeretet azt jelenti, hogy kész vagyok magamat odaajándékozni és elfogadni a másikat mindenestől. Azt mondják, a szerelem vakká tesz. A szeretettel párosult szerelem viszont látóvá! Látom a másik értékeit is, hibáit is. Az igazi szeretetkapcsolat mindig felszabadít, mert nincs benne félelem. Azok lehetünk, akik vagyunk. Az adás és elfogadás dialektikája két ember egysége. A szeretet az egymás léte fölötti öröm.
 

II. János Pál szerint az ember az egyetlen lény, akit Isten önmagáért alkotott. A másik a létemnek örül. Sajnos az emberek sokszor használják, birtokolják egymást. Ilyen a szeretet nélküli szerelem is. A hiteles párkapcsolat tehát a szereteten nyugszik, az önajándékozáson, ezért szüntelen munkálkodom azon, hogy önmagam lehessek, és magamat értékesnek láthassam. Csak a helyes önértékelés állapotában tudunk hiteles párkapcsolatot létesíteni. Addig kiszolgáltatottak vagyunk, engedjük, hogy a másik használjon. Az apák néha csipkedik lányukat, mintha tizennégy évesen az osztálytársnőivel tennék. Ha ilyet észreveszek, szoktam szólni. A lányt az édesapja szereti nővé vagy nem szereti azzá. Jó tudatosítani a másikban az értékeit!

Fontos, hogy ura legyek magamnak, mert szétesett, fegyelmezetlen emberként nem tudom odaadni magam. Ha már összejön egy párkapcsolat, kérdés hogy mit kezdjenek egymással. A legfontosabb, hogy eljussanak igaz kommunikációra. Hogy hol kezdődik a kommunikáció? Martin Buber szerint kommunikáció csak az ÉN-TE kapcsolatban létezik. Ha csak „ez” (tárgy) vagyok, nincs kommunikáció, rajongani fogom a másikat, a monológját hallgatom. Ha pedig a másik csak „ez” akkor ugyancsak képtelenek vagyunk a kommunikációra. Mindnyájunk önértékelésében lehet defektus. Egészséges párkapcsolatban tudjuk minél inkább kiszeretni ezeket a csorbulásokat egymásból. Egymást tegyük egyenlővé ÉN - TE kapcsolatban. Fontos szabály, hogy a szó csak 7%-át hordozza az információnak. Mikor szavakra hivatkozunk, pontos idézéssel veszekszünk, ez nem építő, mert a megtörtént kommunikáció 93%-át nem idézzük. A kommunikáció melyebb szintje az érzések szintje. Ez nem az eseményekről való beszéd, nem is a holnap koordinálása, hanem annak megosztása, hogy mi van bennem. Fontos eleme a csend, a meghallgatás, az odafigyelés és az érdeklődés. Nem szabad engedni a felszínességnek.
 
300 egyetemista van körülöttem, évek óta kéthetente leülünk a szerelmespárokkal szerelmes-hittanra. Sokat kapok tőlük. Látom, mennyire kínlódik két ember az igazi beszélgetésért. A párkapcsolat legfontosabb feladata, megtanulni kommunikálni. Megosztani a másikkal, hogy valamit hogyan éltem meg, mi történt bennem. Az otthonról hozott minta belénk ég. Ezt meg kell ismernünk magunkban és a másikban. Nagyon fontos elmondani egymásnak, hogy azt, ami történt, hogyan éltem meg és most hogyan élem meg. Ha ezt nem mondjuk ki, az távolságnövelő lesz. Az érzés spontán reakció, a tudatos énem még nincs benne. Ha viszont már pl. bosszút forralok, az már érzelem, vagyis tehetek róla. A kapcsolat megalapozottságához szükséges, hogy lehatoljunk az érzésekig, mert ezen a szinten lehet találkozni. A kimondott érzés megannyi közlekedés, csatorna egymás felé. A kimondatlan pedig leiszapolódik és áthághatatlan fallá lesz. Az érzések szintjén való kommunikáció ad lelki-szellemi bázist a kapcsolatnak.
 
Nézzük most a szexualitás témáját a párkapcsolatban! Anyaszentegyházunk nem ellensége a szexualitásnak, sem a szexuális örömnek. A cölibátusban élő ember sem tarja ezeket csúnyának. Gyónásban mondják néha: „csúnyát néztem…” - nem nézett ő csúnyát, legfeljebb a szépre csúnyán nézett.

A vallás történetében azt adja oda az ember Istennek, amit nagy értéknek tart. Az első termést, a legkedvesebbet. A szüzességi fogadalom, a cölibátus nem a szexualitás, a házasság, a gyermek leértékelése, hanem inkább ezek fölemelése. Minden társadalomban azonos az értéke a szüzességnek és a házasságnak. Vagy értékes mindkettő, vagy egyik sem az.
 
Milyen gyümölcsök fakadnak a tisztán, önmegtartóztatásban megélt szerelembőlő

  • Alapvető fegyelem - (Ennek hiányáról tanúskodhat, hogy egy férj a nászúton megcsalta a feleségét, mert annak épp hüvelygyulladása volt.)
  • Két ember kölcsönösen megtapasztalja, hogy a másik engem szeret, nem egy testrészemet.
  • Rászorítják egymást a kommunikáció egyéb formáira.

 

Normál esetben két ember között mindig összegyűlik feszültség. Létkérdés, hogy megszülessen a konfliktusmegoldó készség. Ha csak haveri körben találkoznak, és idő előtt testileg egymásnak adják magukat, általában 5-6 év múlva el is válnak.

A házassági válság szinte kivétel nélkül kommunikációs válság. Ha a házasságkötés előtt sosem volt köztük kommunikáció, kérdéses hogy utólag alá tudják-e betonozni a kapcsolatukat. Ahol csak érzéki vonzódásra épül a kapcsolat, könnyen megriadnak és odébbállnak. A ritka kivétel csak a szabályt erősíti. Ha az elején nem tanulják meg, később nehezebb lesz. A házassági kudarcok, pl. a szerelmi háromszög mindig csak következmény, a lelki kapcsolat hiányára utal.

A szerelmes hittanosoktól kértem két olyan hetet, amikor egy ujjal sem nyúlnak a szerelmespárok egymáshoz. Volt, aki el sem kezdte, mert hülyeségnek tartotta. Néhányan elkezdték, de később elhanyagolták. A többség azonban értékes tapasztalatokra tett szert, ui. rájöttek, hogy testi érintkezés hiányában előtérbe került a beszélgetés. Akkor döbbentek rá, hogy mit jelent kommunikációval életben tartani a kapcsolatot. A „nehézkedési erő” visz a testi kapcsolat felé. A lány sérül, mert identitásához tartozik, hogy el van fogadva az öleléssel.

Az udvarlásban készítik elő a szexuális kommunikációt. Ha két ember között megvan a lelki-szellemi egység, a testi mindig beáll. Fordítva semmi garancia nincs. A házasság előtti együttélésből váratlanul megfoganó gyereknek vagy nekiadjuk a nagy kést, vagy ripsz-ropsz összeházasodunk. Exupery a szeretetet úgy írja le, hogy közösen egy irányba nézünk. Általában jókedvvel, humorral túlélik a tisztaságot, akik vállalták, még egy se sántult bele. Egy pár - azóta már kétgyermekes - hálásan köszönte meg nekem, hogy a házasságig megőrzött tisztasághoz segítettem őket. Megvallották, hogy nehezen indult a házasságban a szexuális életük, és utólag felismerték, hogy ha azzal kezdték volna az ismerkedést az udvarlás idején, akkor talán sose lett volna belőlük házaspár. Érdemes tehát odafigyelni az építkezés sorrendjére!

Az ember az egyetlen lény, aki a gesztusaihoz, hozzáadhatja önmagát. Luther szerint foghatsz úgy kezet, hogy hozzáadod a szíved, de úgyis, hogy nem. Amikor gesztusaidnak nincs belső tartalmuk, nem emberi módon éled a szexualitásodat. Nem könnyű a fegyelem. Ha gyakorlással, tréninggel indulsz a házasságba, az nagy valószínőséggel szép lesz. Sokszor a feleségnek egy „hiányzol” vagy egy ölelés  többet jelent mint a teljes nemi aktus. Ezt a kultúrát fel kell építeni. Ezt szeretné a kereszténység segíteni. Ezáltal lesz a fiataloknak humoruk egymáshoz és a gyengédség egyéb gesztusai is megjelennek. A skandináv országokban a liberalizmusból kanyarodnak vissza az emberek a tisztasághoz és a házassághoz, mert megutálták a labilitást, szilárdságra vágynak. Nem irigyli az Egyház a boldogságod, hanem műveli azt! Bátorság kell ehhez. Megéri!
 

Kérdések:

1) Hogyan gyógyulhat egy lányban az apjától kapott seb? - Nehezen. Minket nem a szüleink akartak, ők csak egy gyereket akartak. A személyes létet mindig Isten akarja. „Örök szeretettel szerettelek…” Gyógyító, ha elfogadom létemet Istentől, és mindenestől megköszönöm azt. El kell jutnom a felismerésre: jó, hogy vagyok! Ismernem kell képességeimet. Akkor leszünk felnőttek, amikor mindenestől elfogadjuk önmagunkat. Egy öreg nővérekből álló zárda belső légkörét teljesen kicserélte, hogy egy hónapig nem a hibákat, hanem a talentumokat keresték egymásban. A szépség lelki tulajdonság. Mindenkiben van valami eredendő szépség! Ha ezt az édesapa nem tudatosította, akkor pótolni kell ezt a tudatosságot azzal, hogy megszeretem magam. Megköszönöm Istennek, hogy vagyok, hiszen a saját képére alkotott.

2) Normális esetben a férfinek legalább olyan fontos a kommunikáció, mint a nőnek. Mégis igaz, hogy a férfi általában az ösztönt éli meg, a nőnél viszont identitásán esik csorba, ha a férje nem a lelki kapcsolat felől közeledik: „én csak arra kellek…” Mindkét nem másként éli meg. Az egész társadalom szenvedi a kárát, ha nem szánnak időt egymásra az emberek.

Ha én tartanám a cölibátusomat, meghülyültem volna. Nem tartom, hanem élem a hivatásomat, teszem a dolgomat, és közben megvalósul a tisztaság. A szexualitás kirugdossa az embert önmagából. Ne arra koncentráljak, hogy nem lehetek együtt a másikkal! Hanem tervezzük meg, hogy ezen a találkán mit fogunk csinálni! Hogy van- e szíve a szerettednek, az nem a szexből derül ki. Persze a testi kapcsolat mindig kéznél van, manapság már az utca sarkán is elintézik. Jó tudni, hogy a szülőknél töltött hétvége, nem az az életszituáció, ami később a házasságban lesz. Ha a szerelmesek egész nap súgnak-búgnak a szoba sarkában, persze hogy emberfelettinek tűnik a tisztaság megtartása. Egészséges programok, pl. kirándulás, fizikai leterhelés sokat segíthetnek. Ez nem elfojtás, hanem fegyelem! Ha elfojtanám a szexualitásomat, bajom lenne. A szexualitás akkor is kirugdos önzésemből, ha nem élem meg házasságban, ld. szüzesség, és akkor is, ha megélem. Az önkielégítés az önzés miatt bűn, mert másra kaptuk a szexet. Erotizált a világunk, el se tudjuk képzelni e nélkül, nincs is fantáziánk hozzá, hogy lehet tisztán élni. Ehhez nagy humor kell. A szabadság legyőzi az ösztönt. Ez nem erkölcs-csőszködés, hanem egy érték, szépség, gazdagság megéléséről van szó. Ez nem a katolikusok rögeszméje, hanem Isten-adta ajándék, amit vagy megélünk, vagy nem. A házasságra tisztán készülők általában tele vannak lendülettel. Nagyon normálisak. Ehhez kell ám egy nem-formális vallásosság! A szabadság győzi le az ösztönt. Én is féltem, hogy nem tudom megtartani a tisztaságot. Nagy kegyelemnek tartom, hogy megtarthattam. Bízom egy komoly ébredésben, abban hogy megcsömörlenek az emberem a szexuális szabadosságban. A tiszta készületben nagy segítség a lelki vezető.

3) A házasság felbonthatatlansága hogyan érvényesült Mózes idejében?

- Szívük keménysége miatt engedte meg, hogy elbocsássák feleségeiket, de valóban „nem így volt kezdetben”. Az egyházi bíróságnál az a kérdés, hogy egy házasság érvényesen jött-e létre. De az Egyház sosem bontja fel az érvényes házasságot. Az Efezusiakhoz írt levél 5. fejezetéből a 21-33 versekben úgy tűnik, mintha Szent Pál továbbvinné a patriarchális családképet, pedig csak talpra állítja a házasságot.  „Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom.” „A férj ura az asszonynak, ahogy Krisztus az Egyháznak.” Krisztus hogyan volt Úr? A lábmosás rabszolgamunkájával. A feleség tehát akkor tarozik engedelmeskedni férjének, ha az kész neki a legszolgaibb munkát elvégezni. A férfiak szeressék feleségeiket, ahogy Krisztus a Egyházat, vagyis vérontásig. Tehát nincs alá-fölé rendelés. A maradéktalan önátadásban fogalmazza meg az önátadás lényegét.

II. János Pál pápa gyakran idézte: „Kezdetben” - hogy is volt? A hitvesi szeretet teljes értékű. Magánélet nincs és van. Eleve nem jár, de vegyük észre a másik szükségét! Az önátadásban nincs „De” és „Ha”! Nem divat ez ma. De mi ilyen „konzervatívak” vagyunk. Az élettársi viszonyban az emberek nem hordozzák el egymást, sem öregjeiket, sem gyermekeiket. A házasságnak nincs alternatívája! Az élettársi viszony sem az. A szeretet fogalma is önközpontú lett: „engem meddig tesz boldoggá?” Ez a magatartás állandó bizonytalanságot szül. Vajon mikor hagy el a másik? A XX. század az ideológiák százada. Ezek legtöbbet az embernek, a házasságnak ártottak. A házasság Istenhez, a filozófiához tartozik, nem pedig az ideológiákhoz (pl. nácizmus, marxizmus, liberalizmus.)
 

Szavazatok száma: 110