Ma reggel vakondot fogott a kedves,
hogy járt a réten a túrás fölött;
csak meséli, most fekete, prémes
csudáját tenyerének s földi
illatokat ideadja nekem
a kezét bolondos szagolásra,
mert régen a kedvesem Ő s az
asszonyom is lesz egy tavaszon már,
szeret s egyszerű, mint a napfény,
karomban alszik nyáron délután
és ha fölvirrad szájonharap,
szárnyas madarak nyitvafelejtett,
énekkel ámuló csőre előtt.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Friss hozzászólások