Viareggio Pisa mellett (Olaszország)
1903. ápr. 5.
Elnézését kell kérnem, kedves és tisztelt Uram, hogy csak most emlékezem meg köszönettel február 24-i leveléről: az egész idő alatt rosszul voltam, ha nem is éppen betegség, de valami influenza-szerű bágyadtság nehezedett rám s ez mindenre alkalmatlanná tett. És végre, mivel állapotom sehogyan sem akart javulni, leutaztam ide a déli tengerpartra, amely jótékony hatásával egyszer már segített rajtam. De még korántsem vagyok egészséges, nehezemre esik az írás és ezért kap most Ön hosszabb levél helyett csak néhány sort.
Természetesen tudnia kell, hogy levelei mindig megörvendeztetnek, csak legyen elnéző a válasszal szemben, amely gyakran talán kielégítetlenül hagyja Önt; mert alapjában véve és éppen a legmélyebb és legfontosabb dolgokban véghetetlenül egyedül vagyunk s hogy valaki másnak tanácsot adni, vagy máson segíteni tudjon, sok mindennek kell történnie, sikerülnie, a dolgok teljes konstellációjának kell beállnia, hogy ez csak egyszer is szerencsével járjon.
Ma csak két dolgot akarok még mondani Önnek.
Egyik az irónia:
ne hagyja, különösen a terméketlen pillanatokban, hogy uralkodjék Ön felett. Alkotó perceiben pedig igyekezzék a maga szolgálatába állítani, mint újabb eszközt az élet megragadásához. Tisztán használva ez is tiszta s nem kell miatta szégyenkeznünk; s ha túlontúl közel érzi magához, ha fél a vele való meghittség növekedésétől, - forduljon nagy és komoly tárgyak felé: ezek előtt az irónia kicsiny lesz és gyámoltalan. Keresse a dolgok mélyét: oda az irónia sohasem száll le - s ha így a nagyság széléhez ér, egyúttal tegye próbára ezt a felfogásmódot, hogy lényének valamely szükségszerűségéből ered-e. Mert komoly dolgok befolyására vagy lehámlik Önről (ha fölösleges), vagy pedig (ha valóban születéstől Önhöz tartozik) komoly szerszámmá erősödik s besorozódik eszközei közé, melyekkel művészetét alakítania kell.
És a második dolog, amiről még beszélni szeretnék Önnek, ez:
Összes könyveimből csak kevés nélkülözhetetlen számomra és kettő mindig holmijaim közt van, bárhol vagyok. Itt is velem vannak: a Biblia és a nagy dán költő, Jens Peter Jacobsen könyvei. Úgy sejtem, ismeri az ő műveit. Könnyen megszerezheti őket, mert egyrészük igen jó fordításban megjelent a Reclam Universal Bibliothek kiadásában. Vegye meg magának J. P. Jacobsen "Hat novella" c. kötetét és regényét, a "Lyhne Niels"-et s kezdjen hozzá az első kötet első novellájához, amelynek "Mogens" a címe. Egy világ fogja Önt körülvenni, egy világ boldogsága, bősége és megfoghatatlan nagysága. Éljen egy darabig ezekben a könyvekben, tanulja meg belőlük, amit érdemesnek lát, de legfőképpen szeresse őket. Ez a szeretet Önnek ezer- és százezerszeresen visszatérül s bármiként folyjék is élete, alakulásának szövevényén - s ebben biztos vagyok- úgy fog áthúzódni, mint egyik nagyon fontos fonál minden tapasztalatának, csalódásának s örömének fonalai közt.
Ha meg kellene mondanom, hogy az alkotás lényegére, mélységére és örökkévalóságára nézvést kitől tanultam valamit, csak két nevet említhetnék: Jacobsent, e nagy-nagy költőt s Auguste Rodint, a szobrászt, akihez hasonló nincsen a ma élő művészek sorában.
És most sok sikert kívánok útjaihoz!
Az Ön
Rainer Maria Rilke-je
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Friss hozzászólások