Jelenlegi hely

Reményik Sándor: Ne ítélj

Beküldte Ady - 2006. július 13.

Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindnek
Elhalkulnak és kisimulnak.
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk,
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy mind halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen, s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.

Címkék:

Szavazatok száma: 122

Hozzászólások

„Mi olyan együgyűn ítélünk,
S a dolgok olyan bonyolultak.”
Milyen csodás lenne a világ, ha ez a két sor örökre oda lenne firkantva a tenyerünkbe, és nem felejtenénk rá letekinteni, amikor ítéletbe kezd együgyű elménk…:)

Oldalak