Szabó Lőrinc: Kísértetek

Ez a világ és benne én,
tükrök itt, tükrök ott,
nézek s ezer arcom visszanéz
s fordul, ha fordulok.

Én vagyok, amit az ezer arc
szétbontott s összekuszált:
a tartalom az én, az egy
s a forma milliárd.

Ezer évig értem dolgozott
a születésem előtt,
s most minden pillanatban én
teremtem újra őt.

És amire nézek, az vagyok:
fű és hajókazán
és vihar, ha fekete bikák
dübörögnek a menny piacán,

és Kína vagyok, ha eszembe jut
s pilóta a föld felett,
bennem robog a nagy Pacifik
és lassú gleccserek

fagynak szememben, tenyerem
fennsík és kősivatag
s belőlem ballagnak ki
a holdas országutak.

Minden vagyok, semmi se vagyok,
mese és változás:
fölnézek a holdra s az vagyok,
szemfényvesztő varázs,

varázsjáték, játszom veletek,
gazellák, őzikék,
valakit nagyon szeretek
és fáradok...

Ma még... Mert forog a tükör
és még érdekel ez a sok:
nézek s ezer arcom visszanéz
s fordul, ha fordulok...