Vér

Birs írta: " A madárnak az a dolga, hogy repüljön. Simogasd hát meg a fejét, köszönd meg, hogy megajándékozott énekével és kívánj jó utat. Aztán ha néha visszalátogat,kínáld napraforgómaggal és engedd be télen magadhoz, ha fázik. De ha elfelejt, azt se bánd. Nagy a világ és sok a szép tüneménye.

Te meg, ha elfáradtál, ülj le. A fájdalom lábadnál nyüszít, de majd elhallgat. A csend lesz ezentúl társad, s tanítód. Míg érted nem jön a fény. "