Szabó Magda: Búcsúzás

Beküldte Ady - 2024. október 6.

Azt hiszed drágám, az a régi dallam
elnémulhat? Többé nem énekel?
Szerettelek. Szerettél. Áll a két szó,
Nincs hatalom, mivel ne bírna el.
Kettőnk testéből két szép fa eredt.
ők mindketten megjegyezték a dalt.
Nem szállt tova, mint langyos fellegek,
s ajkaikon aratnak diadalt.

Most semmi sem fáj. Úszom hűs habok közt.
Víz sodra enyhít. Jó itt. Ne sirass!
Fiaim, rátok nézek holdsugárból,
s nevetek, ha köröz a réti sas.
Amíg szerettek, akárhol kerestek,
én ott leszek: megleltek, így ígérem,
búvár vagyok, elbújtam bú elől,
s nevetésem felcseng, mint egy érem.
Amíg szerettek, ahányszor kerestek
szólítotok, annyiszor nézek vissza,
felelek is az állatok szavával,
a sose múló szeretet szavával,
míg érintésem könnyetek felissza.

Olyan nehéz még nélkületek élnem,
nem ízlelni édeset meg keserűt.
De ott leszek a házban. Láttok engem?
Én szólok, ha a tücsök hegedül.

Szavazatok száma: 0

Pilinszky János: Magamhoz

Beküldte Ady - 2024. október 6.
Bátran viseld magányodat,
én számon tartlak téged,
ne hagyd a sorsod csillagokra,
benned érjen a végzet.
Vállad két éber sarka közt
ha sisteregve átcsap,
tudom, több vagy mindannyiunknál,
benned vakít a bánat.
Légy hát, akár az állatok,
oly nyersen szép és tiszta,
bátran figyelj, mint ők figyelnek
kegyetlen titkaikra.
S egy éjjel, magad sem tudod,
mint égig érő ének,
feljönnek benned napjaid,
a halhatatlan évek:
az este nem lel senki rád,
az este sírva, késve
hiába járják pitvarod:
csak én látlak. Vagy én se.
Szavazatok száma: 0

Philip Larkin: Jön

Beküldte Ady - 2024. szeptember 29.

Hosszabbodó estéken
hűvös, sárga derű fürdeti
a házak homlokát.
Egy rigó énekel
a csupasz kert mélyén,
babérral körülvéve,
frissen nyíló hangja,
az első madárszó,
medöbbenti a téglafalat.
Hamarosan tavasz lesz,
hamarosan tavasz lesz –
és én, akinek gyerekkora
elfeledett unalom,
gyereknek érzem magam,
aki épp arra toppan be
amikor a felnőttek békülnek,
de nem ért semmit,
csak a szokatlan nevetést,
és átjárja a nyugalom.

Szavazatok száma: 0

Richard Siken: A látható világ

Beküldte Ady - 2024. július 4.

A napfény átfolyik a bőrödön, az árnyékodon, a falhoz lapul.
A hajnal eltörte szíved csontjait, akár a gallyakat.
Nem számítottál erre, a hálószoba kifehéredett,
az égitestek fénye arcon csap az öklök áramlatával.
Az arcodhoz emeled a kezed, mintha elrejthetnéd,
a rózsaszín ujjak arannyá válnak, ahogy a fény egyenesen a csontokig hatol,
mintha egy szűk szobában lennél egy üvegbe zárva az összes apró világító porszemmel.
A fényben nincs semmi titokzatosság, a titokzatos az, hogy van valami,
ami visszatartja a fényt, az áthaladástól.

Szavazatok száma: 0

Kajetan Kovič: Zsoltár

Beküldte Ady - 2024. február 18.

 

Áldott az állatok értelmetlensége,
melyet nem mérgez félreértéssel
az embernek megadatott szó.

Áldott a csordák és remeték közös sötétje,
melyben a lélek nem fejtegeti a világot,
csupán, a dolgokra ámulva, megérzi.

Áldott e megérzés, mert túl a rosszon és a jón
az ösztönbe vésődik, mely urad és ítélőd,
mely lépteidet kiméri és kijelöli éjszakára a párod.

Áldott, mert még akiknek a szó megadatott,
azok is érzik és sóvárogják a te üdvöd
lelkiismeret nélküli lényük sötétjében.

Szavazatok száma: 0

Weöres Sándor: Üdvösség

Beküldte Ady - 2023. december 21.

Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem,
amikor szeretni tudtam,
és szeretnek-e, nem kérdeztem.
Csak ennyi történt teljes életemben,
egyébkor szakadékba buktam.
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem.

Szavazatok száma: 0

Julian Gough: Végvers (részlet)

Beküldte Ady - 2023. július 12.

És néha a játékos azt hitte, hogy az univerzum beszélt hozzá a nullákon és egyeseken keresztül, a világ elektromosságán keresztül, a képernyőn gördülő szavakon keresztül egy álom végén...
És az univerzum azt mondta, hogy szeretlek.
És az univerzum azt mondta, hogy jól játszottad a játékot.
És az univerzum azt mondta, hogy minden, amire szükséged van, benned van.
És az univerzum azt mondta, hogy erősebb vagy, mint gondolnád.
És az univerzum azt mondta, hogy te vagy a napfény
És az univerzum azt mondta, hogy te vagy az éjszaka
És az univerzum azt mondta, hogy a sötétség, amivel harcolsz, benned van.
És az univerzum azt mondta, hogy a fény, amit keresel, benned van.
És az univerzum azt mondta, hogy nem vagy egyedül
És az univerzum azt mondta, hogy nem vagy különálló minden más dologtól.
És az univerzum azt mondta, hogy te vagy az univerzum, amely önmagát kóstolja, önmagához beszél, saját kódját olvassa...
És az univerzum azt mondta, hogy szeretlek, mert te vagy a szeretet.
És a játék véget ért, és a játékos felébredt az álomból. És a játékos új álmot kezdett. És a játékos újra álmodott, jobban álmodott. És a játékos volt az univerzum. És a játékos volt a szerelem.
Te vagy a játékos.
Ébredj fel!

Szavazatok száma: 0

Weöres Sándor: Örök pillanat

Beküldte Ady - 2023. május 2.

Mit málló kőre nem bizol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,
 
mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
ő maga az öröklét.
 
Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent –
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:
 
fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.

Szavazatok száma: 0

József Attila: Magad emésztő

Beküldte Ady - 2022. július 4.

Magad emésztő, szikár alak!
Én megbántottalak.

Botot faragtál, ábrákkal tele,
beszélt a nyele,
aztán meguntad. Igy volt?
S eldobtad, ahogy az égbolt
az unt csillagot ejti le.
Én fölvettem és rádhuztam vele.

Igy volt?
Sajnálom, kár volt.

Világomon, mint üvegen át
hallgattam uj álmod madara dalát.
Azt hittem, annyi az ének,
amennyi a magány üvegének
vastag tábláin átszüremlik.

S hallottam, emlit
az a szó isteneket,
kik nem hajolnak ezután neked.
Pedig
te nem szolgálsz többé nekik.

Most már értelek.
Pörös felek
szemben álltunk, de te szintén
más ügyben, más talaj felett
tanuskodtál, mint én.

Már értelek. Mit érsz vele? A mult
tüntető menete elvonult,
a lomb lehullt
s a fájdalom ágai benned,
mint mindenkiben, elkövesednek
az aláomló évek, évadok,
rétegek, szintek és tagok
óriási nyomása alatt.

Akár egy halom hasitott fa,
hever egymáson a világ,
szoritja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s igy mindegyik determinált.
Igy él a gazdag is, szegény is,
igy szenvedünk te is meg én is
s még jó, ha az ember haragja
nem az embert magát harapja,
hanem valaki mást,
dudás a fuvolást,
én téged és engemet te, -
mert mi lenne, mi történhetne,
ha mindig magunkba marna
az értelem iszonyu karma?

S ha már szólok, hát elmesélem, -
villamoson
egy este a Széna téren
találkoztunk. Kalapot emeltem,
talán nyeltem,
köszöntem és te
csodálkozva vettél észre.

S még ottan
egy pillanatig szórakozottan
eltünődtem, - hiszen lehetnénk
jóbarátok, együtt mehetnénk
a kávéházba s teát kavarva,
szépet, jót, igazat akarva
beszélgethetnénk irodalomról,
vagy más ily fontos emberi lomról
és telt szavadra,
mit óvatosan vetnél a latra,
utalván a tapasztalatra,
indulatom messze ragadna,
te - hozzátéve: „Szivedre ne vedd” -
leintenél, mint az öregebb,
mint az apám
s én bosszankodnék, de nem mondanám.

Szavazatok száma: 0

Oldalak

Feliratkozás Kezdőoldal hírcsatorna csatornájára