Faludy György: Tanuld meg ezt a versemet

Beküldte Ady - 2024. október 29.

Tanuld meg ezt a versemet,
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tied, kölcsönveszik,
a közkönyvtárban elveszik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik, elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég –
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
mert nemsokára könyv se lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
s mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet, akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacillusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó –
memóriádból szedd elő
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?

Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,
s elindulsz, hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed,
az embert leöld s megegyed –
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam néked: tetszhalott,
hová mégy? Lelked elfagyott,
mihelyst a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.

Az is lehet, hogy odafenn
már nincs világ, s te odalenn
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még, míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
s mire való volt és mit ért
az ember, ha ily véget ért?
Hogyan küldjek néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reád
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet.

Szavazatok száma: 0

Romhányi József - Lepketánc

Beküldte Ady - 2024. október 29.
Mikor a hernyóból lepke lett,
kérkedve repkedett,
hogy fényben keringve mind tovább
csillogtassa hímporát.
 
A derék kutyának
képére mégis kiült az utálat.
– Villogj csak fent, te szép féreg;
nem lesz nagyobb az értéked!
 
Hernyó maradsz, bár fent keringsz.
Nem a szárny szab itt mértéket,
hanem a gerinc.

Címkék:

Szavazatok száma: 0

Szabó Magda: Búcsúzás

Beküldte Ady - 2024. október 6.

Azt hiszed drágám, az a régi dallam
elnémulhat? Többé nem énekel?
Szerettelek. Szerettél. Áll a két szó,
Nincs hatalom, mivel ne bírna el.
Kettőnk testéből két szép fa eredt.
ők mindketten megjegyezték a dalt.
Nem szállt tova, mint langyos fellegek,
s ajkaikon aratnak diadalt.

Most semmi sem fáj. Úszom hűs habok közt.
Víz sodra enyhít. Jó itt. Ne sirass!
Fiaim, rátok nézek holdsugárból,
s nevetek, ha köröz a réti sas.
Amíg szerettek, akárhol kerestek,
én ott leszek: megleltek, így ígérem,
búvár vagyok, elbújtam bú elől,
s nevetésem felcseng, mint egy érem.
Amíg szerettek, ahányszor kerestek
szólítotok, annyiszor nézek vissza,
felelek is az állatok szavával,
a sose múló szeretet szavával,
míg érintésem könnyetek felissza.

Olyan nehéz még nélkületek élnem,
nem ízlelni édeset meg keserűt.
De ott leszek a házban. Láttok engem?
Én szólok, ha a tücsök hegedül.

Címkék:

Szavazatok száma: 0

Pilinszky János: Magamhoz

Beküldte Ady - 2024. október 6.
Bátran viseld magányodat,
én számon tartlak téged,
ne hagyd a sorsod csillagokra,
benned érjen a végzet.
Vállad két éber sarka közt
ha sisteregve átcsap,
tudom, több vagy mindannyiunknál,
benned vakít a bánat.
Légy hát, akár az állatok,
oly nyersen szép és tiszta,
bátran figyelj, mint ők figyelnek
kegyetlen titkaikra.
S egy éjjel, magad sem tudod,
mint égig érő ének,
feljönnek benned napjaid,
a halhatatlan évek:
az este nem lel senki rád,
az este sírva, késve
hiába járják pitvarod:
csak én látlak. Vagy én se.

Címkék:

Szavazatok száma: 0

Philip Larkin: Jön

Beküldte Ady - 2024. szeptember 29.

Hosszabbodó estéken
hűvös, sárga derű fürdeti
a házak homlokát.
Egy rigó énekel
a csupasz kert mélyén,
babérral körülvéve,
frissen nyíló hangja,
az első madárszó,
medöbbenti a téglafalat.
Hamarosan tavasz lesz,
hamarosan tavasz lesz –
és én, akinek gyerekkora
elfeledett unalom,
gyereknek érzem magam,
aki épp arra toppan be
amikor a felnőttek békülnek,
de nem ért semmit,
csak a szokatlan nevetést,
és átjárja a nyugalom.

Címkék:

Szavazatok száma: 0

Richard Siken: A látható világ

Beküldte Ady - 2024. július 4.

A napfény átfolyik a bőrödön, az árnyékodon, a falhoz lapul.
A hajnal eltörte szíved csontjait, akár a gallyakat.
Nem számítottál erre, a hálószoba kifehéredett,
az égitestek fénye arcon csap az öklök áramlatával.
Az arcodhoz emeled a kezed, mintha elrejthetnéd,
a rózsaszín ujjak arannyá válnak, ahogy a fény egyenesen a csontokig hatol,
mintha egy szűk szobában lennél egy üvegbe zárva az összes apró világító porszemmel.
A fényben nincs semmi titokzatosság, a titokzatos az, hogy van valami,
ami visszatartja a fényt, az áthaladástól.

Szavazatok száma: 0

Kajetan Kovič: Zsoltár

Beküldte Ady - 2024. február 18.

 

Áldott az állatok értelmetlensége,
melyet nem mérgez félreértéssel
az embernek megadatott szó.

Áldott a csordák és remeték közös sötétje,
melyben a lélek nem fejtegeti a világot,
csupán, a dolgokra ámulva, megérzi.

Áldott e megérzés, mert túl a rosszon és a jón
az ösztönbe vésődik, mely urad és ítélőd,
mely lépteidet kiméri és kijelöli éjszakára a párod.

Áldott, mert még akiknek a szó megadatott,
azok is érzik és sóvárogják a te üdvöd
lelkiismeret nélküli lényük sötétjében.

Címkék:

Szavazatok száma: 0

Weöres Sándor: Üdvösség

Beküldte Ady - 2023. december 21.

Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem,
amikor szeretni tudtam,
és szeretnek-e, nem kérdeztem.
Csak ennyi történt teljes életemben,
egyébkor szakadékba buktam.
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem.

Címkék:

Szavazatok száma: 0

Julian Gough: Végvers (részlet)

Beküldte Ady - 2023. július 12.

És néha a játékos azt hitte, hogy az univerzum beszélt hozzá a nullákon és egyeseken keresztül, a világ elektromosságán keresztül, a képernyőn gördülő szavakon keresztül egy álom végén...
És az univerzum azt mondta, hogy szeretlek.
És az univerzum azt mondta, hogy jól játszottad a játékot.
És az univerzum azt mondta, hogy minden, amire szükséged van, benned van.
És az univerzum azt mondta, hogy erősebb vagy, mint gondolnád.
És az univerzum azt mondta, hogy te vagy a napfény
És az univerzum azt mondta, hogy te vagy az éjszaka
És az univerzum azt mondta, hogy a sötétség, amivel harcolsz, benned van.
És az univerzum azt mondta, hogy a fény, amit keresel, benned van.
És az univerzum azt mondta, hogy nem vagy egyedül
És az univerzum azt mondta, hogy nem vagy különálló minden más dologtól.
És az univerzum azt mondta, hogy te vagy az univerzum, amely önmagát kóstolja, önmagához beszél, saját kódját olvassa...
És az univerzum azt mondta, hogy szeretlek, mert te vagy a szeretet.
És a játék véget ért, és a játékos felébredt az álomból. És a játékos új álmot kezdett. És a játékos újra álmodott, jobban álmodott. És a játékos volt az univerzum. És a játékos volt a szerelem.
Te vagy a játékos.
Ébredj fel!

Címkék:

Szavazatok száma: 0

Oldalak

Feliratkozás Kezdőoldal hírcsatorna csatornájára