Harsog a vekker,
keserves reggel!
Zizeg-zörög, csattog, kattog,
nehéz karom testén pattog.
Borzadalom, riadalom!
Tegnap még nagy vigadalom.
Fáradt testem összerezzen,
még öt perccel megelégszem.
Szemem mered, lábam remeg,
pózomból én nem engedek.
Mi vár rám ma? - örök rejtély,
-"Édes mackóm, lassan keljél!"
Mézzel kenték szemem széjjel,
összeragadt még az éjjel.
Nem is nyílik, mackó-bánat,
rácsukták a tonnás zárat.
Megyek én nagy kedvvel, bátran,
mint Sándorunk a Segesvárban.
Így megy ez csak, örök bánat,
útjába ki fia állhat?
Kelni kell, bal lábbal, sántán,
felemészt a Hétfős sárkány!
Címkék:
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Friss hozzászólások