Szerelmetes földrajz

Beküldte Ady - 2011. szeptember 6.

„Van táj, melyet ötödszöri látásra értesz csak meg, s van, amelyik első pillantásra megmutatja magát, némelyiknek megértéséhez az szükséges, hogy bizonyos évszakban, bizonyos órában lásd, olyan időben, mely különösen kedvezően bontja ki formáit és egyéniségét. Az Alföld talán akkor leginkább az Alföld, mikor vihar közeledik fölötte, gomolyogva előtörő felhőkkel, s az ég, melyet a toronyból látsz, sötétebb, mint alatta a búzatáblák. A Bükk és a Mátra ősszel a legszebb, kissé párás időben, mikor a levegő elmossa a határozott körvonalakat, a színek összeolvadnak, s a szelíd formákat a nedves levegő még jobban megszelídíti. Van táj, melyet hetekig jártam, faluról falura, s csak az egyik faluban jöttem rá, hogy miért lehet és miért kell szeretni: a templom úgy állt a dombon, az idő úgy fordult, a nap úgy hanyatlott le, hogy a táj megmutatta magát, csak akkor és ott mutatta meg magát, mintha éppen e pillanatot és helyet találta volna alkalmasnak arra, hogy önmagáról vallomást tegyen.

Címkék:

Szavazatok száma: 163

Ferencz Győző - Csomagolás nélkül

Beküldte Ady - 2011. szeptember 5.

Mit adhatnék? Nézz körül, amit itt
Látsz, mind a tiéd. Nyúlj érte,
Ami tetszik, vedd el. Nem tőlem kapod.
Semmit nem találsz, ami ne lenne rég
Saját tulajdonod. Amit elveszel,
Nem tőlem: a magadéra ismersz.
Hogy ez kettőnket összeköt? Hagyjuk.

Amit adhatnék, úgysem adhatom.
Ha valami megkülönbözteti
A tiédtől, ami az enyém,
Az a másféle tapasztalat.
Ami rátapadt. Az pedig át nem adható.
Használd hát, amit jónak látsz,
Ne félj, hogy kifosztasz, nem lehet.

Ami az enyém, ha adnám is,
Mondom, el nem veheted.
Pedig akkor lenne az enyém,
Csak akkor, ha hozzáérsz, ha elveszed.
Hogy az kettőnkben közös lesz? Az.
Látod, még te adsz, ha elveszel,
És tőled kapok, ha elfogad.

Szavazatok száma: 163

Simonyi Imre: Kopogtatás

Beküldte Ady - 2011. augusztus 28.

Most már azt hiszem
hogy mégiscsak a szél volt.

Vagy talán
annyira szerettem volna
hogy legyen bár akárki
— de ha már senki
hát akkor legalább a szél?

Ám úgy látszik
hogy mégiscsak a szél lehetett
senki más
— legfeljebb a gesztenye gallya
csapódhatott az ablakhoz.

Mert ha te lettél volna
akkor másodszor is kopogtatsz.

— Vagy pedig egyszer sem.

forrás: gondolkodom.hu

Címkék:

Szavazatok száma: 131

Csorba Győző: Nyárvég

Beküldte Ady - 2011. augusztus 27.

Jaj, hogyan őrizzem meg ezt a szép,
augusztusvégi, halk tücsökzenét?

E gyönge hűssel átszőtt és halott
növényektől fanyarkás illatot?

E világon túl bűvölő varázst,
világon-túli csillag-zuhogást?

E gazdag éjt, mely épp azért csoda,
mert múló, s vissza nem térhet soha.

forrás: gondolkodom.hu

Szavazatok száma: 238

Wass Albert: Csaba (részlet)

Beküldte Ady - 2011. július 21.

“Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban.
Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.”

Szavazatok száma: 183

Móricz Zsigmond: Az utolsó betyár

Beküldte Ady - 2011. július 7.

Tél van, hideg. Olyan hideg, hogy megfagyott az egész világ. A földön kopogva gurul végig a
göröngy, mint a kavics, ha a kóbor ember kővé vált csizmája elrúgja. De megfagyott a csizmában a
szalma, a szalmában a láb; megfagyott a boton a kéz, a mellben a szív, és az agyban a gondolat.
Mégis menni kell. Mint egy romló gép, úgy haladt előre mindig lassabban egy ember. Nem tudva,
honnan hová. A feje előreszegve, mint egy bivalyé, mikor jármot húz, a szeme véres és kidülledt, a
hidegtől vizes.

Szavazatok száma: 343

Weöres Sándor: Adagio

Beküldte Ady - 2011. június 28.

Szállnak a vadlibák, szállnak,
a gyermekláncfű kelyhe becsukódik,
bugyrot cipel a nénike,
édesem messzire ment.
Megkérdezzem a nénikétől:
hova ment az édesem, hova ment?
Csak a vadlibák láthatják meg õt -
csak a gyermekláncfű szólhatna róla.
A csókod festi kékre az eget,
szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.
Múltkor a kertembe egy fiu jött,
gyümölcsöt hozott a kosarában.
Kék ruhában jött, mint a napsugár,
kék ruhád eszembe jutott.
Csupasz volt a nyaka íve...
mosolygott... nézett hosszasan...
Gyümölcsöt hozott. Mind fanyar volt,
a madaraktól kérdezd, hova lett.
A csókod festi kékre az eget,
szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.
De rég nem láttam két szemedet!
s hogy fölébredtem egyszer éjjel,
a bokorról két mérges bogyó
bámult rám, sötét a sötétből.
De boldog voltam én veled!
s egy kövér ember jött szembe az úton,
bő volt nekem a köpenye,
bő volt neki a bánatom.

A csókod festi kékre az eget,
szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.

Szavazatok száma: 182

Gracián: A lélek bája

Beküldte Ady - 2011. június 26.

A léleknek is van bája, mely a szív ékessége, a szellem ünnepe.
Ám nem mindenki rendelkezhet vele, mert feltétele a belső nagyság. Első lépés, jót mondani ellenségünkről; a második, jót tenni vele.
A bosszú lehetőségét kihasználatlanul hagyni; a győzelem pillanatát nagylelkűséggé változtatni.
Az erény sohasem színlel, nem ölt magára díszes ruhát, nem ármánykodik, és nem aláz meg senkit, az élet legegyszerűbb és legbonyolultabb pillanataiban is az marad ami volt: erény.

Szavazatok száma: 193

Csoóri Sándor: Lebegő táj

Beküldte Ady - 2011. június 16.

A partok ágán
fönnakad a víz,
zöld pálmalevél most a tó;
nevetésed meg hegyről lefutó
szél – libegteti és eljátszik vele.

A semmiségből úszik egy hajó,
jön, mint a boldog üzenet.
Ülj le a mindenséggel szembe,
madarak lengő lombja alá
s felejtsd el halvány nevedet.

Ne emlékezz és
ne remélj:
így teremts időt szerelemre.
Gyümölcsök sárga vihara
megérett tested közelébe ért;
add el magad egy sóhajért,
mely rászállt a szemedre:
a megkövült láng bazaltoszlopai
ledőlnek kedvedért.

Szavazatok száma: 223

Énekek éneke

Beküldte Ady - 2011. június 15.

Csókolj meg engem az Ő szájának csókjaival, mert a te szerelmeid jobbak a bornál,
Mert az Ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.
Az ő bal keze az én fejem alatt vagyon, s jobb kezével megölel engem.
Imé, szép vagy mátkám,
Imé, szép vagy.
Mint a veres cérna, a Te ajakid olyanok,
A Te szemeid, mint a galambok a Te fátyolod mögött,
És a beszéded ékes.
A két emlőd, akár a vadkecske kettős fia, mely liliomok közt legel,
A Te köldököd, mint a szép kerekded csésze, mely sosem szűkölködik nedvesség nélkül.
A Te hasad, mint a gabona asztag, mit liliomok kerítenek körül.
És lesznek a te emlőid, mint a szőlőnek gerézdei,
És a te ínyed, mint a jó illatú bor.
Nyílj meg nékem galambom, mert az én fejem megrakodott harmattal.
Jer szerelmesem, nézzük meg, ha virágzik a szőlő, ha kimutatta magát a szőlőszem,
Ha kifakadtak a gránátalma fák.

Címkék:

Szavazatok száma: 207

Oldalak

Feliratkozás Kezdőoldal hírcsatorna csatornájára