Barátság portál

Csodálatos az is, mennyire érzékenyek az emberek. Mint egy rózsa. Mint egy kankalin. Oly végzetesen figyelnek minden szóra, mely hiúságukat sértheti, mint senki és semmi az élők világában. Egy hanglejtés is halálra tud sebezni egy embert, igen, már az is, ha éppen hallgatsz róla, mikor ő úgy várja, hogy dicsérjed, vagy helyeselj neki: örökké ellenségeddé változtat egy embert.

Mai ebédünket a Bankban fogyasztottuk. Finom borsóleves volt, ami jót tett a torkomnak. Kissé megfázhattam, mert kapar a torkom és kicsit meleg az arcom is. Az autókon lerakódott hóból bizonyos szabályok szerint hógolyót gyúrva meg lehet dobni a másikat. Ügyelni kell arra, hogy ne gyúrjunk keményet és ne dobjuk elemi erővel a másikhoz, mert az még pufidzsekin keresztül is fájhat. Pléne nem a fejéhez, vagy pláne nem a nyakába, mert az nedvessé teszi ott és megfázik. A cipőm is beázott. Olyan ortopéd cipő. Én annak nevezem, mert szerintem olyan. A főzője nagyon lent kezdődik.

Nem érthetjük meg a másik ember problémáját, ha nincs bennünk szeretet. Együttérzés nem létezik szeretet nélkül. Aki elfelejtkezik mások szívéről, a saját szívét veszíti el...

Birs írta: " A madárnak az a dolga, hogy repüljön. Simogasd hát meg a fejét, köszönd meg, hogy megajándékozott énekével és kívánj jó utat. Aztán ha néha visszalátogat,kínáld napraforgómaggal és engedd be télen magadhoz, ha fázik. De ha elfelejt, azt se bánd. Nagy a világ és sok a szép tüneménye.

Te meg, ha elfáradtál, ülj le. A fájdalom lábadnál nyüszít, de majd elhallgat. A csend lesz ezentúl társad, s tanítód. Míg érted nem jön a fény. "