Hógolyózás

Mai ebédünket a Bankban fogyasztottuk. Finom borsóleves volt, ami jót tett a torkomnak. Kissé megfázhattam, mert kapar a torkom és kicsit meleg az arcom is. Az autókon lerakódott hóból bizonyos szabályok szerint hógolyót gyúrva meg lehet dobni a másikat. Ügyelni kell arra, hogy ne gyúrjunk keményet és ne dobjuk elemi erővel a másikhoz, mert az még pufidzsekin keresztül is fájhat. Pléne nem a fejéhez, vagy pláne nem a nyakába, mert az nedvessé teszi ott és megfázik. A cipőm is beázott. Olyan ortopéd cipő. Én annak nevezem, mert szerintem olyan. A főzője nagyon lent kezdődik. A hógolyózás nagy forgatagában teljesen megfeledkezik mindenki arról, hogy kinek mi kell. Így jutottunk el a cukrászdába úgy, hogy mindenki azt hitte a másik vesz sütit. Persze nem vett, de jó kitérő volt, mert közben jól megdobálhattuk egymást. Volt akin bojtos sapi volt, volt akin kapucni és volt akin semmi, mert benthagyta a sapkát a szobájában, pedig olyan középkori hentes kinézető fülvédős golfsapkája van, amit jó drága pénzten vett. Visszafele bementünk a csokiboltba, ahogy szoktunk. Ott kaptam a megfázásomra valami német "ohne zucker" feliratú kis cukrot egy zacskóval. A csokisnéni aranyos volt, mert még teát is főzött volna nekem. Csokisbácsi ma nincs. Bent ülök a szobámban, levettem a beázott cipőm, a lábam a radiátorra teszem és karácsonyi dalokat hallgatok, miközben a kapott cukrot szopogatom. Jó meleg van itt, szeretem. Már csak egy citromos tea hiányzik. Amúgy minden rendben, várom a karácsonyt.