Nagy meleg pulóver ma a szerelem,
Bevetetlen ágyon tartjuk melegen
Az érzést. Nem járt erre rég,
Sőt talán még soha, csak vártuk, mikor lép
Életünkbe a kéményünkön át
Belezuhant tegnap, fejbecsaptuk hát
A lexikonnal. Nem engedtük el.
Egy ilyen érzet minden háztartásba kell.
Atilla nagykirály birodalmának széthullása után a súlyos megpróbáltatások évei nehezedtek a hun és a testvér magyar népre. Némelyek feltehetően hódoltságba, mások függőségbe kerültek. Nagy volt a szomorúság a szabadsághoz és uralkodáshoz szokott őseink szívében.
Én nagyon szeretem azt a vidéki csendes
és névtelen megállót, hol nincsen forgalom
s hol éppen csak megáll egy-két percre az expressz.
Kopott kis állomás, meszelt fal, unalom,
és az ablak mögött egy lány, ki egyre les, les.
Ha befut egy szerelvény, függönye félve rezdül
és kémlel kifelé a csukott üvegen,
míg a hosszú vagonsor ablakain keresztül
kíváncsi utasok néznek ki hidegen
és bámulják a lányt, ki a szobában bent ül.
Minden igazi életben eljön egy pillanat, amikor az ember úgy merül el egy szenvedélyben, mintha a Niagara vízesésbe vetné magát. S természetesen mentőöv nélkül. Nem hiszek a szerelmekben, melyek úgy kezdődnek, mint egy kirándulás az élet majálisába, hátizsákkal és vidám énekléssel a napsugaras erdőben... Tudod, az a dagályos "ünnep van" érzés, mely a legtöbb kezdődő emberi kapcsolatot áthatja... Milyen gyanús ez! A szenvedély nem ünnepel.
Szavaim időtlenek, márványlapra vésve élnek tovább. Hallgasd meg tanácsom:
A bögrét két kezébe fogta,
úgy estefelé egy vasárnap
csöndesen elmosolyodott
s ült egy kicsit a félhomályban
Kis lábaskában hazahozta
kegyelmeséktől vacsoráját,
lefeküdtünk és eltünűdtem,
hogy ők egész fazékkal esznek
Anyám volt, apró, korán meghalt,
mert a mosónők korán halnak,
a cipeléstől reszket lábuk
és fejük fáj a vasalástól
S mert hegyvidéknek ott a szennyes!
Idegnyugtató felhőjáték
a gőz s levegőváltozásul
a mosónőnek ott a padlás
Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes.
"Aki nem bír együtt lenni másokkal, annak nem szabadna egyedül lennie. Azok az emberek, akik csupán a saját társaságukat szeretik, beleeshetnek a büszkeség, az önfej?ség és a kétségbeesés feneketlen vermébe. Szükségünk van bizalmasokra, akik véleményükkel formálják az életünket, és mi is az övékét."
"Csak akkor lehet a szépséget, az értéket megtalálni a munkánkban, ha minden részét megpróbálja csinálni, átlátni az ember.Ennek célja pedig nem a spórolás, hanem hogy semmiképp ne szakadjak el a lényegi folyamatoktól. A lényeg pedig a természeti környezet, a szőlő és a bor szabadsága és egyénisége. (Erről szól az egyedi tőketerhelés és a hordós erjesztés is.) A kettő egymással szoros korrelációban áll, hiszen szabadság és a vele együtt járó küzdés nélkül nincs egyéniség. Ha meg sem villan a szabadság lehetősége, az ugyanúgy ellehetetleníti az egyedi karaktervonások kialakulását, mint a teljes luxus, a küzdéskényszer és küzdeni tudás teljes hiánya. A szabadság nem a borász, hanem a szőlő és a hordó szabadsága. Mi sem lehetünk szabadok ha másnak nem adunk szabadságot. Ehhez hozzátartozik az is, hogy engedjük küzdeni, csak annyiban segíthetjük, hogy ne fáradjon bele a küzdésbe."
1
Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.
Nézem a hegyek sörényét -
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a szél.
És a törékeny lombok alatt
látom előrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlőidet és
- amint elfut a Szinva-patak -
Friss hozzászólások