Itt vagyunk Áronnál a lakásában. Illetve házában. A kérón. Nagyon szép. Feterja építette. Ez egy életmű. Itt van Kriszti is aki most fürdik és a lelkünkre kötötte, hogy ne leskelődjünk. Kétszer is kijött ezt megmondani. Ittunk finom tokaji édes bort és előtte sört. Közben ettünk virslit kiflivel, hot dogot. Most Tracy Chapman szól. Még tart a borom. Bizonyos dolgok - jók vagy rosszak - nem változnak. Ezekre rájönni jó, sőt megnyugtató érzés.
Tárt ablakon képtelenség
Kék űr suhan rajtam át
Hűs tiszta tó tükre lennék
De mégis fúj a szél tovább
Fáradt remény ritka vendég
Ártatlanul tétováz
Nem szól, és bús arca sem szép
De vágyaimra ő vigyáz
Múló sötét
Összetörhetsz még
Elvakíthatsz még
Megszólít a csend
Nézd mennyi szél fútta lélek
Csillagtalan, zárt világ
Hány sóhajom semmivé lett
Mégis lélegzem tovább
Itt vagyok egyedül. Elköltöztem. Külön élek. A lakás szépen berendezett a lehetőségekhez képest. Szelíd, nyugodt bérház. Most itt ülök a gép előtt és fröccsöt iszok. Mellé chillis pirított kukoricát eszek. After Cryinng szól. Az ablak nyitva. A belsőudvarra néz a harmadik emeltről. A legfelső emelet. Minden csöndes. Egy kislámpa ég halványan és a monitor fénye betölti a szoba térfogatát. Minden olyan csendes, meghitt és nyugodt. Itthon vagyok. Otthon. A lakásból otthon lett, az otthonom. Nyár van, nyaralok. Későn fekszek, későn kelek, jókat eszek.
Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.
Istenem add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindnek
Elhalkulnak és kisimulnak.
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk,
S a dolgok olyan bonyolultak.
Az igazi élmény az ember számára elsűrendűen ennyi: önmagának megismerése. A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás. Rómában vagy az Északi Sarkon járni nem olyan érdekes, mint megtudni valami valóságosat jellemünkről, tehát hajlamaink igazi természetéről, a világhoz, a jóhoz és rosszhoz, az emberekhez, a szenvedélyekhez való viszonyunkról. Mikor az értelem eléggé megérett erre, már csak ezt az élményt keressük az életben.
Mostmár én is adminisztrátor lettem itt a Portálon, aminek nagyon örülök, és majd szeretném minél több hasznos (és néha haszontalan:)) dologgal gazdagítani ezt az oldalt. (remélem sikerülni fog..)
Üdv: Dorczy
Dorczy írta: Egy lovas élményemet szeretném ezúton megosztani kedves mindannyiótokkal. Előzménynek annyit elmondanék, hogy nagyon szeretem a lovakat, ezért tavaly óta járok hintós felvonulásokra és lovas eseményekre. Most szombaton is egy ilyenen vettem részt Konyáron, egy tőlünk nem messze lévő kis faluban, ahol hagyományőrző aratófesztivált tartottak.
Jézusom, kérlek vigyázz rá, ha én már nem tehetem.
Vezesd magadhoz baj nélkül, keresztül e földi életen.
Amen.
Tisztelt olvasóm, hallotta–e Ön – hogy már nálunk is megtermett a rön? – Megteremtették pedig ama hölgyek, kik a piacon terebélyeskednek, mint tölgyek, s árnyékukban mint piros mosolygó pofák, almák nevetnek, lévén ők a gyümölcsös kofák. Ők csinálták meg a rönt Debrecenben, s e rön siralmát most Önöknek elzengem.
Friss hozzászólások