Írok

Sokszor úgy érzem, írnom kell. Mit? Nem is tudom...igazán néha elkap egy érzés, látok valamit, kinézek az ablakon, vagy ahogy kimegyek éjszaka egy pohár vízért és a sötét konyhába besüt az ablakon keresztül a hold, vagy állok a villamosmegállóban, esetleg ülök a dugóban, sokszor eszembejut, hogy érzéseket, pillanatokat, hangulataokat meg kéne ragadni és le kéne írni. Ilyeneket régebben csináltam és nagyon jó visszaolvasni ezeket a régebbi írásaimat. Nem gondolom, hogy bármilyen irodalmi dolog lenne ez, a ogalmazása, a stílusa sem olyan. Ezek amolyan naplószerű bejegyzések, az életem lenyomatai, amelyek tanúi életemnek. Ha visszagondolok az elmúlt pár évre a nagyobb eseményeken kívül nem emlékszem sokmindenre. Ezek a kis írások viszont sokszor a jelentéktelent is kiemelik és visszaolvasva a jelentős szintjére emelik. Jelezve ezzel - könyvjelzőként kiemelve az egyes történéseket - hogy az idő nem múlik olyan gyorsan. Ha nincsenek ezek a könyvjelzők úgy érzem összeragadnak az évek lapjai és egy 365 lapos regényből néhány fejezetcím marad olvasmányul.