Barátság portál

Egy nagyszerű fóka rámordult a rákra:
- Ne haladjon hátra,
hisz nem jut előbbre soha,
kinek vissza van az oda.
Ám a ráknak, mi tagadás,
visszásnak tűnt ez a tanács.
Azt értette belőle,
szégyenszemre hátráljon meg előre.
De kevéssel előbb úgy gondolta aztán,
más kárát tanulná meg a saját hasznán,
hogyha maga mögött egy célt is kiszabva,
előregázolna hátra az iszapba.
Viszont azt is tudta a nyomorult pára,
az ilyesmi nem megy úgy holnapról mára,
és hogy ne hagyja a drága időt veszni,

Üdvözlet a Föld nevü bolygón! Nincs olyan, ami ne lehetnél, amit ne tehetnél, amit ne birtokolhatnál. Te vagy a nagy Teremtö. A saját hatalmas szabad akaratodból vagy itt. Indulj el, gondolj arra, amit akarsz. Gyüjts tapasztalatot, ami segít abban, hogy eldönthesd mit akarsz. És amikor eldöntötted, csak arra gondolj. Idöd nagy részében adatokat fogsz gyüjteni, adatokat, amik segítenek eldönteni, hogy mit akarsz valójában. De a valódi feladat annak eldöntése, hogy mit akarsz. Ez után arra kell majd koncentrálnod, mert ha arra koncentrálsz, amit akarsz azzal magadhoz vonzod azt.

"hogy aki könnyü borra vágyik, nem lesz igaz ember -
mert a harangok egyszer felébrednek, és szétnyílik a tenger;
hogy aki könnyü borra vágyik, nem gyözi a telet,
és nem nézik ötven évig szép, szerelmes szemek;
hogy a nehéz, olajos bor a lélekig éget, aki gyözi,
csak az érti, hogy valóban élhet"

Alkonyi László

"Az ember akár akarata ellenére is akkor válik emberré, amikor zátonyra fut, amikor rendjétől megfosztott élete kisiklik." - Bohumir Hrabal

Ne bántsatok, ha most rossz vagyok,
ha most kicsit halkabban élek.
Halkabban élnek a felhők is,
meg a halottak, meg a rétek.

Győzni épp oly szép, mint a virág,
de én az uccákon lődörgök,
vagy esőt hallgatok szobámban
s nagyon hallgatok, hogyha dörgött.

Ezüstös lesz majd nagy szívetek,
bárha a győzők ti maradtok,
zászlótok is ezüstté őszül
s egyszer győzni is elfáradtok.

Csatazaj mögött eljön halkan
hozzátok is az ezüst élet.
Nagyon halkan élnek a felhők,
meg a halottak, meg a rétek.

Ki vagy te, aki visszafogtad
futásomat?
Mért vagy erősebb, mint az ösztön,
mely mást mutat?
Iszonyodásom menedékét,
mért szegetted velem a békét,
amelyet a földdel kötöttem,
hogy bírjam, ha föld lesz fölöttem?
Szóba se álltam az idővel,
most alkuszom vele;
hiába érzem, hogy vulkán e föld,
hogy füstöl krátere,
riadozó álmom felett
neveli suta magzatát, lebeg
az együgyű reménység,
hogy te meg én s a jegenyék talán,
akik hallgatták vad szívünk verését,
mi mégis, mégis, mégis...

Gyere most, ne sírjál, romokban a világ.
Fújjál egy füstkarikát, ennyi az ifjúság.
A téren egy álombrigád, ássa a hold tavát.
Velük egy galambpár dúdolja, milyen a nyár.

E vers is valóság, akár az álmod
Az élet: szív és kés egy-szín alatt.
Szemeddel az egész tengert halászod
s horoggal mit fogsz? egynéhány halat.

Ezer sugár találkozik az űrben
s a katlan mélyében ezer varázs
s ezer meg ezer búzaszem a csűrben.
Csak a sorsok közt nincs találkozás.

Weöres Sándor: Dalok Na Conxy Pan-ból. II. (részlet)

Egy nap megint, amikor ismét egy évvel öregebb lettem. Bölcsebb talán nem, de nem is változott szerintem semmi. Ugyanúgy mozognak a dolgok, reggel ugyanúgy ébredek a bögre kávé és a keksz mellett. Illetve hát mostmár néha kalács is kerül a kávé mellé. Van munkám, vannak barátaim, szeretek és nem szeretek; volt sok boldog és szomorú perc, gond, öröm, csalódás. Külön élek, megvannak a céljaim és megvan, hogy mit is szeretnék. Sok a barátom. Ismét ezt látom. Nekem soknak tűnt tegnap a meglepetésbulin. Sok volt az is hogy ezt megint valakik megszervezték teljes titokban.

Hordja a titkokat pokolról s az égről,
Megtanít mindent, mit tudnom kell a szépről.
Itt, a Földön születtem s ez lesz a temetőm.
Ki más, ha nem a Föld a szeretőm?