Márai Sándor: Válás Budán (részletek)
Ezek a szavak: "helyünkön maradni" és "teljesíteni kötelességünket", számára telítve voltak valamilyen nagyon egyszerű, egyáltalán nem fellengzős, kézzelfogható tartalommal... Mi volt ez a "kötelesség" a gyakorlatban, a mindennapok pátoszmentes gyakorlatában? Ragaszkodni ahhoz, ami van, ahhoz az áhítatos hagyományhoz, az életformák szerény egyszerűségéhez, az együttélés feltételeinek szabatosságához, ragaszkodni mindenhez, ami látható és bebizonyított, ami valóság, ami érzés, akarat és emlék közössége, s elutasítani mindent, ami kétely, ami bontás, ami szétbomlás és ösztönös becsvágy, egyéni felelőtlenség. Az ő számára ezek a szavak: "alázat" és "lemondás" még ősi, erős értelmükben éltek, erősebben és közvetlenebbül, mint a vallása parancsai.
Friss hozzászólások