Már le is ereszkedett az este, amikor hazavetődöm. Sógor nincsen itthon, valahol a korcsmában ünnepel, a többi erdei munkásokkal, húsz lejjel a zsebében. Ágnes is nyájba készül. Egyedül anyám üldögél mellettem, de amikor hazakísérem a buvákoló holdvilágon, akkor sem merem megmondani neki, hogy útra indulok holnap délben.
Beiglizabálós rosszullevősest.
Karácsony másnapján vándorlóst, mindenhol jópofizósast.
Ajándékot nem váróst, de rejtett vágyakban nagy ajándékot remélőst.
Sok munkával ajándékcsomagolást elkészítőst, de azt ajándékozásnál gyorsan széttépőst.
Kínai piacos égőktől karácsonyfa gyorsan leégőst.
Fáról szaloncukor lopkodóst, de üres csomagolását a fán hagyósast.
TV előtt ülőst, Bud Spencert és Jézusost 30x-ra is megnézőst.
Családi látogatásnál anyóssal összeveszősest.
Sokszor meg vagyunk arról győződve, hogy az életünk jobb lesz, ha férjhez megyünk, ha megszületik az első gyerekünk, vagy ha megszületik a második. Aztán meg azért vagyunk frusztráltak, mert a gyerekek túl kicsik még ehhez vagy ahhoz és azt gondoljuk, hogy a dolgok jobban mennek majd, ha felnőnek. Folytatásként kamaszkori viselkedésük miatt vagyunk elkeseredettek. Meg vagyunk győződve arról, hogy boldogabbak leszünk, mikor ezen a korszakon túljut.
Örömmel tudatom kedves mindnyájatokkal, hogy sikeresen állmvizsgáztam a főiskolán, így mérnök-informatikus vagyok tegnaptól számítva. papíron. Papír nélkül már előbb is. :-) Nagy pillanat ám ez. Az ember talán ilyenkor fel sem fogja még. 5 évnyi tanulást zártam ezzel le. Kemény, nehéz, rögös, járhatatlan út volt, de fel kellett nőni a feladathoz és lehetetlent nem ismerve kellett végigcsinálni az olykor elő-előjövő kétségek közepette is a vizsgákat. Annak ellenére, hogy teljesen humán beállítottságú vagyok és történész akartam lenni anno.
Aki nem látott szülést, nem tud az életről valamit, nem tud valami biztosat és "alapvetőt", mint az iskolában mondanák - bizonyos, hogy aki nem látott szülést, nem látott bele a szerkezetbe, nem ismeri a műhelyt, azt a rejtélyes és félelmes mőhelyt, ahol az élet készül. Az erők, amelyek szülés közben megmozdulnak, az élet és a halál erői: az anya és a gyermek állandóan élet és halál között tapogatódznak ez órákban, vak sötétben, süket ösztönnel.
Szépen összefaragta a férfi arcát az idő. És fáradhatatlan. Arcokat, lelkeket farag, s mire elkészül, fölvásárolja művét a Halál…
Szép gond, igazi férfikomolyság ül az arcon. A kéz olyan egészen, mint az Istené. És elnéz a kor, a jelen felett a szempár, belenéz egyenesen a szívünk közepébe. Nem üzen, nem vádol, nem kér számon, nem panaszkodik, csak elmondja, hogy meg kell harcolni a harcot.
A fiú még nem tudja ezt.
Csak érzi.
Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy - az édesanyja hordta valamikor -, s ahogy két arra vágtató kocsi elől a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs.
Friss hozzászólások