Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház (részlet)
A késkészítők hittek benne, hogy a lélek a testbe döfött kés. Arra kényszeríti, hogy átélje az életnek nevezett állandó fájdalmat. Életre kelti és egyszersmind megöli a testet. Az élet minden napja ugyanis távolodás Istentől. Ha az embernek nem lenne lelke, nem szenvedne. Élne, mint a növény a napfényben, mint az állat, amely a napsütötte legelőn legel, így viszont testében a lélekkel, mely egykor, kezdetben látta a kimondhatatlan isteni fényességet, minden sötétnek tűnik. Az egész kihasított darabkájának lenni, de emlékezni az egészre. Halálra teremtetni, de kényszerítve lenni az életre. Megölve lenni, de életben maradni. Ezt jelenti, ha valaminek lelke van.
Friss hozzászólások