Két kis magzat beszélget egy anya méhében: - Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is
azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is,
hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt.
Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
UTAS: - Most két busz is indul 17:45-kor Kecskemétre, az egyik gyors, a másik lassú, melyik ér oda előbb?
INFÓS: - Nincs hozzáfűznivalóm...
UTAS: - Ami reggel 6:15-kor indul Makóra, az mikor van ott?
INFÓS: - 10:50-re.
UTAS: - Úristen, este?
UTAS: - Bécsbe honnan indul a busz?
INFÓS: - Erzsébet térről.
UTAS: - De ott nem veszik fel a telefont!
INFÓS: - Nézze uram, csak egy hölgy van ott, valószínű, hogy kiment a mosdóba.
UTAS: - Hát jó sokáig pisil!
Pistike hazafelé bandukol az iskolából, és észrevesz egy nagy házat pirosan kivilágítva. Nagy betűkkel ki van írva: bordélyház. Pistike amint hazaér, megkérdezi apját: - Apu, mi az a bordélyház?
A kínaiak világhódító hadjáratba kezdenek, és szépen lassan eljutnak Székelyföldig. Felsorakozik a két hadsereg egymással szemben, majd a kínai vezér megbeszélésre hívja a székely vezért, Áront. - Nem félsz? - kérdi a kínai. - Há' má' mér félnék?
Azt, hogy valaki a Jót elérte, ezt bizonyossággal akkor állíthatjuk, ha jobbá vált, a meggyőződését nem változtatja, és kiteljesedik, a Jóban megmarad, nem keres többé mást. Ezért nem lehet ez sohasem a gyönyör, mert a gyönyör nem elég önmagában, és (az illető) a szeretetével sem tud ugyanannál a tárgynál megmaradni, mert ugyanaz a tárgy nem ad újra és újra gyönyört. Örökösen az új az, amiben (az illető) örömét leli.
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz
hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő
szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
Birs írta: Élt: 1920-2005. Még kisgyerek, mikor nővére meghal. Nyolcévesen elveszíti édesanyját. Később bátyja járvány áldozatává lesz, s egyedül marad édesapjával. Egy Tátrában tett kirándulás alkalmával apja eltűnik a ködben. Ekkor térdre rogy a hóban és azért imádkozik, hogy legalább édesapja maradjon meg neki. Imája meghallgattatik, s apja hazatalál. Szereti a természetet, a kirándulásokat. Talán itt érzi magát legközelebb Istenhez. Talán minden virágban, minden fűszálban, a szél minden simogatásában az ő dicsőségét érzi, látja.
Friss hozzászólások