Tárt ablakon képtelenség
Kék űr suhan rajtam át
Hűs tiszta tó tükre lennék
De mégis fúj a szél tovább
Fáradt remény ritka vendég
Ártatlanul tétováz
Nem szól, és bús arca sem szép
De vágyaimra ő vigyáz
Múló sötét
Összetörhetsz még
Elvakíthatsz még
Megszólít a csend
Nézd mennyi szél fútta lélek
Csillagtalan, zárt világ
Hány sóhajom semmivé lett
Mégis lélegzem tovább
Itt vagyok egyedül. Elköltöztem. Külön élek. A lakás szépen berendezett a lehetőségekhez képest. Szelíd, nyugodt bérház. Most itt ülök a gép előtt és fröccsöt iszok. Mellé chillis pirított kukoricát eszek. After Cryinng szól. Az ablak nyitva. A belsőudvarra néz a harmadik emeltről. A legfelső emelet. Minden csöndes. Egy kislámpa ég halványan és a monitor fénye betölti a szoba térfogatát. Minden olyan csendes, meghitt és nyugodt. Itthon vagyok. Otthon. A lakásból otthon lett, az otthonom. Nyár van, nyaralok. Későn fekszek, későn kelek, jókat eszek.
Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.
Istenem add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindnek
Elhalkulnak és kisimulnak.
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk,
S a dolgok olyan bonyolultak.
Az igazi élmény az ember számára elsűrendűen ennyi: önmagának megismerése. A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás. Rómában vagy az Északi Sarkon járni nem olyan érdekes, mint megtudni valami valóságosat jellemünkről, tehát hajlamaink igazi természetéről, a világhoz, a jóhoz és rosszhoz, az emberekhez, a szenvedélyekhez való viszonyunkról. Mikor az értelem eléggé megérett erre, már csak ezt az élményt keressük az életben.
Friss hozzászólások