Shelly: A szerelemről
Hogy mi a szerelem? Kérdezd az élőtől, mi az, hogy élet; a hívőtől, mi az, hogy Isten.
Hogy mi a szerelem? Kérdezd az élőtől, mi az, hogy élet; a hívőtől, mi az, hogy Isten.
Itt már a szavak mit sem érnek,
csak nézni kell és nem beszélni,
se kérdeni, se válaszolni,
csak nézni kell, csak nézni, nézni.
Lesni, amit szép arcod izmán
parancsolnak csöpp rándulások,
s ha keskeny űr szakad közébünk:
felmérni az arasznyi távot.
Szemekkel mindent megbeszélni
ékesszóló sugarak által,
s meleg, bársonyos egyességre
jutni egy titkos kézfogással.
Megérezni, amit te érzel,
kimondani, mi nyelveden van,
előbb dobbanni a szívednél,
csókod elűzni csókjaimban.
Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,
A világ minden fényét s melegét
Szórva adnám.
Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.
Ibolyákkal a téli Riviérát.
Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,
Boldog órát.
De most oly nehéz. Most egy sugarat
Se tudok hazudni, se lopni.
Vergődő és fénytelen harcokon
El kell kopni.
Az Antikrisztus napjai ezek,
Csillog a világ szörnyű arany-szennye.
Röhögő senkik, balkörmű gazok
Szállnak mennybe.
Birs írta: Csupán szeretném megosztani veletek, hogy ma reggel, ébredésem után néhány perccel sikeresen landoltam a földön, miután leestem az ágyról.:)
Ő,
egy nagyvilági nő,
de szomorú,
mert ő is csak ember, sanyarú sorú
elhagyott.
Nagyot
ütött az élet szegényen
s amint nézem,
szánom.
Szó is alig jön ki a számon.
Látom,
hogy arcán
ott a bánat.
Ma is sírt,
s gyászát hinti
minden illat, amerre megy.
Utána nyúlnék, de
nem értené, mert nagyvilági nő,
másképp szocializálódott ő.
Vidám lett és pozitív, no meg hangos.
S én a melankolikus,
élettől megfáradt
tengernyi szenvedést látva
mit mondhatnék neki?
Az Egyesült Államok száz legnagyobb vállalatának munkaügyi vezetõit kérdezték az álláskeresõk viselkedéséről, extrém megnyilvánulásaikról. A következõ esetek megtörténtek, a pályázót azonban nem alkalmazták…
1. A munkát keresõ azt mondta, hogy õ nagyon jól képzett, és ha a cégünk nem alkalmazza, az a cég vezetésének alkalmatlanságát bizonyítja.
2. A férfi átvette a kérdõívet, leterítette a padlóra, melléfeküdt, és elkezdte kitölteni.
3. A hölgy a felvételi beszélgetésre nagy termetû kutyáját is magával hozta.
Minden születés csoda. Minden élet ajándék. De vannak olyan emberek, akik esetében ezt különösen is érezzük. Akikért külön adunk hálát. És tudjuk, hogy ez semmire nem elég. Vannak emberek, akikre ha ránézünk, elmosolyodunk. Vannak emberek, akikkel megtanuljuk, hogy csak a szeretet teszi érdemessé az életet. Vannak emberek, akikkel láthatatlan szálak kapcsolnak össze minket.
Én azt hittem, hogy mindig kék,
ragyogó tükör a tenger,
s hogy rejtett aranyszemecskék
kincsével tele az ember.
Hogy járva a tengert, szembe kell
szállni merészen a széllel,
s akkor a hajós csodákra lel,
az idő nagy titkokat érlel.
Szálltam hát, Végtelen, feléd:
hullámok pörölye paskolt.
Ég s víz határa s a tengerfenék
derengett: messzi, deres folt.
S akkor megtudtam, hogy csak néha,
nagyritkán kék a tenger,
és hogy üres és szürke, még ha
csillog is sokszor, az ember.
Némább a hosszabb éjjel, nagyobb a világ
s félelmetesebb.
Ha varrsz, se varrhatod meg közös takarónk,
ha már szétesett.
Hideg csillagok égnek tar fák ága közt.
Merengsz még? Aludj,
egyedül alszom én is. Huzódzkodj össze
s rám ne haragudj.
(József Attila)
Friss hozzászólások