Jelenlegi hely

február 2009

József Attila: Íme, hát megleltem hazámat

Beküldte Ady - 2009. február 23.

Ime, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul irják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet.

E föld befogad, mint a persely.
Mert nem kell (mily sajnálatos!)
a háborúból visszamaradt
húszfillléres, a vashatos.

Sem a vasgyűrű, melybe vésve
a szép szó áll, hogy uj világ,
jog, föld. - Törvényünk háborús még
s szebbek az arany karikák.

Egyedül voltam én sokáig.
Majd eljöttek hozzám sokan.
Magad vagy, mondták; bár velük
voltam volna én boldogan.

Szavazatok száma: 179

József Attila: Amit szívedbe rejtesz

Beküldte Ady - 2009. február 23.

Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
szíveddel várd ki azt.

A szerelembe -- mondják --
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.

S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek --
a harctér nászi ágy.

Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.

Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szívedből szépen
kihull halálod is.

Szavazatok száma: 134

Giacomo Leopardi: A végtelen

Beküldte Ady - 2009. február 23.

Mindig szerettem ezt a puszta dombot
s ezt a vad sövényt, mely a szemet úgy
elrekeszti a messzi horizonttól,
de, míg itt ülök s szemlélődöm, ott túl
mérhetetlen térség, emberfölötti
csönd és oly mély, olyan mély nyugalom
nyílik agyam elé, hogy a szivem
szinte megborzong. S ahogy átviharzik
e lombokon a szél, összevetem
azt a végtelen csöndet s ezt a hangot:
s az örökkévalóság jut eszembe,
s a halott idők, és a mai kor,
az élő s hangos. Gondolatom a
határtalanba merül; s ebben a

Címkék:

Szavazatok száma: 222

Dobos Hajnal: VIASZ-KÖTÉSŰ

Beküldte buba - 2009. február 21.

Kivel jobb az élet, mondd, kivel?
Aki a belső roskadások neszére is figyel,
Vagy aki karneváli táncba elragad,
Tudva jól, milyen menekítő néha
egy látvány-forgatag…

Ki győzné vélem jobban hosszú harccal?
Aki megért, s megértet önmagammal,
Vagy aki elfeledteti velem, hogy vagyok,
Hogy teszek így is, meg úgy is bolondul,
s hogy tékozlásaim nagyok…

Egyik erősebb a páros magányban,
De kinn színtelen lesz, szürke, szótalan.
A másik fényt kíván, elröpít, ragyog,

Címkék:

Szavazatok száma: 128

Hamvas Béla: Direkt morál és rossz lelkiismeret

Beküldte buba - 2009. február 18.

Annak aki behódol, nincs jó lelkiismerete. Ez biztos. A rossz lelkiismeret elsősorban privát ügy. Az ember kénytelen önmagát lelkiismerete előtt igazolni. Alkalmazkodása mellett érveket kell felhoznia és önmagát lelkiismerete ellen meg kell védenie. Ha az alkalmazkodás tovább folyik, a lelkiismerettel szemben felvett dialektikus magatartás elmélyül, és az embernek rendszeres védelemre van szüksége. Eleinte elég volt, ha az ember megélhetési kifogásokat támasztott. Később már családjára kellett hivatkoznia. Végül elkezd úgynevezett világnézetet építeni.

Szavazatok száma: 154

Hamvas Béla: A tükör

Beküldte buba - 2009. február 18.

A hiúság nem az emberre magára vonatkozik, hanem a maszkra. Mindenki tudja, hogy az ember csak akkor van, ha a maszk eltűnik. A maszk azonban drága - drágább, mint az ember. Mert az ember ingyen van, a maszkért fizetni kell. Ingyen? - Igen: hangsúlytalanul, egyszerűen, tisztán és józanul. Fizetni kell?

Szavazatok száma: 94

Cseh Tamás, Bereményi Géza: Gyerekkorom

Beküldte Ady - 2009. február 12.

Csak mégegyszer gyere elő
a résből, hol elbújtál, gyerekkorom,
csak kő legyek, csak bogár legyek,
és engedj újra füveiddel játszanom.
Még egyszer csak bújj elő,
vízben, kövek alatt rejtező, félelmes, álmos korom,
ízekben, bőr alatt rejtező,
ékesen bújj elő, kő alatt rejtőzködő.
Égő por a lábujjak között
és fényes fűszálak közt csillogó üveg,
iszap, ragacs és gyors vizek
és szégyen és sötétség és szédület,
még lehet, hát bújj elő,
vízben, kövek alatt rejtező, félelmes, álmos korom,

Szavazatok száma: 118

Márai Sándor: a félelemről

Beküldte Ady - 2009. február 11.

Nem nagyon sok idő telik el, s nemcsak neved és személyed feledi el tökéletesen és maradéktalanul a világ, nemcsak műved emléklét lepi be a feledés pora, hanem műved anyagi is elporlad, a könyvek papírja és vászonkötése elillan a semmiségben, a képek, melyeket festettél, nem láthatók többé sehol a világon, s a márványszobrokat, alkotásaidat, finom porrá morzsolta az idő. Mindez egészen biztosan bekövetkezik, s az idő óráján csak másodpercek teltek el, míg te, s minden, amit jelentettél a világban, tökéletesen és maradék nélkül megsemmisül.

Szavazatok száma: 98