A táj változásai,
a tenger álmos kiáltása az ágynak
melyről már felrebbent a szerelem –
a mozdulatlan tájak
akár a szélben a felhők púpjai,
hangok, a halál kaszája előtt,
emberek, csordák,
s a csönd testéből leomló sötét,
az örök hullám
sötét villogása
süt át a véren,
benned vándorolva
a vágy árnyékát látom az árnyékokban
s az égő hegyek nehéz sóhajait.
Fordította Jávorszky Béla
Címkék:
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Friss hozzászólások