Gyertya

Hegyek és völgyek. Dimbek és dombok. Ebből áll az élet. Néha semmi sem jön össze, és legszívesebben a föld alá kívánnánk magunkat. Néha megbántanak és bezárkózunk, gyanakvók leszünk és nem bízunk már semmiben. Csak arra vágyunk, hogy hagyjanak békén minket és feltűnés nélkül végezhessük napi dolgainkat.
A kérdés csak az, hogy mi, emberek erre teremtettünk-e. Bizalmatlanságra, félelemre és gyanakvásra? Vagy reményre, örömre, bizalomra, szeretetre; arra, hogy megajándékozzunk másokat a mosolyunkkal, a munkánkkal, a segítségünkkel, ölelésünkkel, vigasztalásunkkal, azzal,hogy meghallgatjuk őket?
"Minden perc egy gyertya, és ez a gyertya arra vár, hogy amikor elénk érkezik, meggyújtsuk: ha egy gyertya láng nélkül marad, sokszor, utólag azzal vagyunk elfoglalva, hogy mennyire kár, hogy nem gyújtottuk meg - miközben mennek el előttünk sorban a szál gyertyák..."