Julian Gough: Végvers (részlet)

És néha a játékos azt hitte, hogy az univerzum beszélt hozzá a nullákon és egyeseken keresztül, a világ elektromosságán keresztül, a képernyőn gördülő szavakon keresztül egy álom végén...
És az univerzum azt mondta, hogy szeretlek.
És az univerzum azt mondta, hogy jól játszottad a játékot.
És az univerzum azt mondta, hogy minden, amire szükséged van, benned van.
És az univerzum azt mondta, hogy erősebb vagy, mint gondolnád.
És az univerzum azt mondta, hogy te vagy a napfény
És az univerzum azt mondta, hogy te vagy az éjszaka
És az univerzum azt mondta, hogy a sötétség, amivel harcolsz, benned van.
És az univerzum azt mondta, hogy a fény, amit keresel, benned van.
És az univerzum azt mondta, hogy nem vagy egyedül
És az univerzum azt mondta, hogy nem vagy különálló minden más dologtól.
És az univerzum azt mondta, hogy te vagy az univerzum, amely önmagát kóstolja, önmagához beszél, saját kódját olvassa...
És az univerzum azt mondta, hogy szeretlek, mert te vagy a szeretet.
És a játék véget ért, és a játékos felébredt az álomból. És a játékos új álmot kezdett. És a játékos újra álmodott, jobban álmodott. És a játékos volt az univerzum. És a játékos volt a szerelem.
Te vagy a játékos.
Ébredj fel!