Kajetan Kovič: Zsoltár

Áldott az állatok értelmetlensége,
melyet nem mérgez félreértéssel
az embernek megadatott szó.

Áldott a csordák és remeték közös sötétje,
melyben a lélek nem fejtegeti a világot,
csupán, a dolgokra ámulva, megérzi.

Áldott e megérzés, mert túl a rosszon és a jón
az ösztönbe vésődik, mely urad és ítélőd,
mely lépteidet kiméri és kijelöli éjszakára a párod.

Áldott, mert még akiknek a szó megadatott,
azok is érzik és sóvárogják a te üdvöd
lelkiismeret nélküli lényük sötétjében.

Fordította Tótfalusi István