Cím nélkül

tancolo írta: "Az illata lassan belopózik a agyába. Szépen lassan körbevonja és nem engedi el. ...

Érdekes, nem tudta, hogy egy illat mi mindent jutatthat az ember eszébe. Az arca, a hangja, a keze, ahogy megérintette. És hirtelen felsíkolt és ott van ő. Véresen, magzatmázasan. ő, aki a boldogságot és a békét hozza. Békét a háborgó lelkének. Az ember szerethet egyszerre két férfitő Az egyikkel együtt él, szeretkezik és gyereket szül neki. A másik meg csak ott van és kész. Nem bírja elengedni. Mit is jelent tulajdonképpen, hogy szeretiő Az, hogy bármit megtenne érte. Ezt a gyereket is neki, vele szülte volna. Az ember teszi a dolgát, amit elvárnak tőle. Dolgozik, szerelmes lesz, férjhez megy. De az Istennek vannak kegyetlen játékai. Próbára tesz. A másik férfi egyik pillanatról a másikra betoppan az életébe és nem tehet ellene semmit. És teszi a dolgát. A másik férfival él, szeretkezik és gyereket szül neki. Közben érzi, hogy ez nem jól van így. De tenni kell a dolgunk. A másik férfiból csak az illata maradt meg.
És lassan az is elillan. A véres csecsemő a mellén sír és az életet követeli. Az életet, amit talán ő majd nem a szabályok szerint fog élni, hanem az érzési szerint. Odateszik a mellére és azonnal szívja az éltető tejet. És akkor már nem létezik férfi a világon csak a gyermek és ő."