Rózsadomb

Hát ilyenek voltak. És mindent távolságban láttak, hosszú időben szemléltek, ezért soha nem voltak igazán nyugodtak. Csak az nyugodt, aki a pillanatban él. Ahogy csak az nem fél a haláltól, aki ateista, nem hisz Istenben...Te hiszel? Mit mormogsz? Bólogatsz, hogy igen, de mennyire?...Én csak egy embert láttam, akiről biztosan tudom, hogy nem félt a haláltól...Az a művészféle, igen. Nem hitt Istenben, ezért nem félt semmitől, a haláltól sem, az élettől sem. A hívők nagyon félnek a haláltól, ezért megkapaszkodnak mindenben, amit a vallások ígérnek, elhiszik, hogy van élet a halálon túl, meg ítélet... Ez a művészféle nem félt. Azt mondta, Isten, ha van, nem lehet olyan kegyetlen, hogy örök életet adjon az embereknek... De a polgárok féltek a haláltól, ahogy az élettől is féltek. Ezért vallásosak voltak, meg takarékosak, erényesek...Mert féltek.

Látom a szemeden, nem érted. Az agyukkal talán értették, mert műveltek voltak. De a szívükkel és a mirigyeikkel ők sem értették. A szívük és a mirigyeik örökké nyughatatlanok voltak.