Ruth Bebermeyer: A SZAVAK ABLAKOK (vagy falak)

Szavaid ostorként csattannak lelkemen,
kettőnk közé éket ver ítéleted. 
Mielőtt végleg eltávolodnánk, mondd,
amit hallok, azt szó szerint értsem-e? 

Mielőtt pajzsot rántanék magam elé, 
s megszólalna fájdalmam vagy félelmem,
mielőtt szavammal falat építenék, momdd,
amit hallok, azt szó szerint értsem-e? 

A szavak ablakok vagy falak. 
Elítélnek vagy felszabadítanak. 
Célom: úgy szólni és úgy figyelni, 
ami mindenkinek a szeretetet jelenti. 

Tudod, van, amit el kell mondanom,
mert az igen fontos nekem. 
Ha szavaim nem tükrözik szándékaim,
szabadnak maradnom segítesz-e?

Ha úgy tűnik, mintha szidnálak, 
ha úgy éreznéd, nem szeretlek, 
kérlek, ne a szavaimra figyelj, 
hanem a mögöttük megbújó érzésre!