Jelenlegi hely
december 2008
Szabó Ila - Epilóg
Már csöndesen szeretlek,
szelíd szavam se szól.
Könnyebb neked, ha vágyam
csak hangtalan dalol.
Nem várlak, nem kereslek,
nem álmodom veled,
feloldom gondod, vétked,
mit én hoztam neked.
S a csöndes könnyek éjén
én áldva áldalak,
köszönnöm kell, hogy voltál
egy boldog pillanat.
Lenyugszik lassan bennem
a lánggal égő láz,
de éltedre titkon
tekintetem vigyáz.
Prága
A hétvégén Prágában voltunk esküvőn. BArátom esküvője, az általános iskolás jó barátomé, aki már 2 éve él kint.Óvodától ismerjük egymást és a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Ez jó. A lány cseh és kedves. Sosem voltam még Prágában. Ráadásul a saját nagykorú ford fiestámmal mentem. Kint hideg, de a kocsiban kellemes meleg idő volt. Így suhantunk Csehország felé. Brno-ban megállva ebédelni az étterem két épphogy nagykorú szőke pincérlány ikrei eléggé lengén és kihívóan voltak öltözve.
Címkék:
La Braise: A szerelem születése
Gondolatban én fogantam veled.
Én hordtalak.
Puha léptekkel testemben ringattalak.
Minden bennem rezdülésedre
gyönyörűséggel figyeltem,
s életed meséjét remekbe szőttem...
Még meg sem születtél, már a mindenem lettél!
Mikor karjaimban tartottalak,
szívem dobbanásával szeretetre oktattalak.
Lelkem zenéjével repülni tanítottalak;
s első lépéseidnél,
simogattam utad lábaid alatt...
Olykor, ha megütötted magad,
fájdalmaddá váltam,
hogy kiűzzem belőled magam
sámán-tánccal...
Mikor megnőttél,
s erőssé lettél,
William Shakespeare: CII. szonett
Szerelmem, bár gyengült látszatra, nõtt;
Csak modora változott, õ soha;
Árú az érzés, melynek nagy becsét
Folyton zengi tulajdonosa.
Új volt szerelmünk, s még csak tavaszán,
Hogy annyit köszöntötte a dalom:
Így csattog nyárelõn a csalogány
S elhallgat az érettebb napokon;
Nem mintha nem volna oly szép a nyár,
Mint mikor a gyászdalt leste az éj,
De vad zenéje kertünk terhe már
S mézét veszti a túlgyakori kéj.
Kihagyok hát, mint a fülemile:
Fél dalom, hogy fárasztalak vele.
Címkék:
Gyertya
Hegyek és völgyek. Dimbek és dombok. Ebből áll az élet. Néha semmi sem jön össze, és legszívesebben a föld alá kívánnánk magunkat. Néha megbántanak és bezárkózunk, gyanakvók leszünk és nem bízunk már semmiben. Csak arra vágyunk, hogy hagyjanak békén minket és feltűnés nélkül végezhessük napi dolgainkat.
Éjfél után
"Lelkünk békéjét nem adhatja más, csak mi magunk. Hogyan? Ha leküzdjük a vágyat és a hiúságot. Lehet ezt?... Majdnem lehetetlen. Talán később, később. Az idővel nem halnak el a vágyak, de elillan, kiszikkad belőlük az a haragos féltés és mohóság, az a reménytelen izgalom és csömör, mely minden vágyat és kielégülést átsugároz.... elfárad az ember.
... a szenvedély él és vár valahol, nem enged el. S ez jó így. Nem igaz, hogy teljesen céltalan életed és munkád. Valamit még akar veled az élet. "
Márai Sándor
Friss hozzászólások